Andrew Niccol 1997-ben megjelent filmje egy klasszikus science-fiction.
Valódi tudományos fantasztikum, mely érdekes témakörben merül meg.
Ez a genetika, vagyis az eugenikus (géneken alapuló) diszkrimináció. Ábrázolásmódja nem látványos, maga a cselekmény sem pereg. A tartalomtól válik feszültté a film.

Guanin, Adenin, Timin, Citozin.

„Tekintsd meg az Istennek cselekedeteit, mert kicsoda teheti tökéletessé, amit ő görbévé tett!” Prédikátorok Könyve.

„Megbolygatjuk az Anyatermészetet, de szerintem ezt maga a Természet akarja így.” Willard Gaylin

E két idézet remekül foglalja össze, jellemzi miről fog szólni a film.
Nagyon találó citálás, mely bevezeti ezt a remek produkciót, körvonalazza mire is számítson a néző.

A történetünk a nem is olyan távoli jövőben játszódik, ahol szinte napi rendszerességgel indulnak űrhajók a mindenségbe és az emberiség többé nem osztja meg magát faj, vallás, vagy hovatartozás alapján. Helyette egy olyan – nem hivatalos – kasztrendszer alakul ki, melyben a „tökéletes” genetikai beavatkozás segítségével születettek felsőbbrendűséget élveznek a „szabadon” születettek felett.

 A főszereplőnk narrációja kíséri a rövidke előszót a tényleges események előtt. Ethan Hawke egy jövendőbeli űrhajós, aki egy héten belül a Titánra indul. Jerome Morrowról beszél, de ő nem Jerome Morrow. Hawke figurája csupán felveszi Morrow személyazonosságát.
Az alkotás tulajdonképpen döntő többségében múltidézés. Csak a végére tér vissza a történet a jelenbe.

Ethan Hawke valójában egy Vincent Freeman nevezetű férfi, aki „szabadszülött”, természetes úton jött a világra, anyaméhben fejlődött, génjeivel nem játszadoztak az orvosok, mint ahogy az abban az időben teljesen elfogadott volt. Ennek köszönhetően nem lehetett kiküszöbölni az öröklődő betegségeket és káros szokásokra való hajlamokat, egyéb nem kívánatos tulajdonságokat.
Vincent így – a társadalmi megítélés alapján – „selejtté” vált. Orvosai már születése pillanatában nagy bizonyossággal meg tudták mondani, hogy mikor és milyen módon fog meghalni.
Amíg ő abban a tudatban nő fel, hogy tökéletlen, és a szíve még negyven éves kora előtt elviszi, addig a szülei szó szerint „terveznek” neki egy kistestvért. Az öccse, Anton tökéletes génállománnyal rendelkezik és mindenben felülmúlja bátyját. Felidéződnek a gyermekkor, majd ifjúkor emlékei, melyek telve voltak versengéssel, a bizonyítás vágyával, az elérhetetlen utáni vágyakozással.
Vincent ugyanis űrhajós szeretne lenni, ám asztronauta csak a legkiválóbbak legkiválóbbjaiból válhat.A férfi azonban mindent hajlandó megtenni annak érdekében, hogy valóra váltsa álmait.
És itt jön a képbe Jerome Eugene Morrow (Jude Law), aki egy tökéletes génekkel rendelkező, mondhatni szuperember. Vincent az ő génmintáinak felhasználásával jut be a Gattaca nevezetű céghez, mely az űrutazásokat indítja. Egy „selejt” kerül az elitek közé.
Vincent minden egyes napja kínos odafigyeléssel zajlik. Hiszen itt génekről van szó, itt egyetlen darabka ledörzsölt hámdarab, egy szőrszál, vagy egy aprócska nyálpetty leleplezheti „alacsonyabb rendű” származását.
Ám történik egy gyilkosság, aminek következményeként, és elhullajtott szempilla miatt, felfedhetik jól kidolgozott, aprólékos álcáját. Nyomozás kezdődik a Gattacán és a hurok egyre szorosabb lesz a rejtőzködő körül. Egyre több nyom vezet felé, de az idő is egyre fogy a kilövésig, csak egy szempilla választja el élete álmától.

A Gattaca egy remek mozi, ami bevezet minket egy elsőre talán furcsa, de alapvetően emberi társadalomba. Az ember szerette mások fölé helyezni önmagát és erre jobbnál jobb mondvacsinált okokat talált ki.

Ebben a filmben is remekül mutatják be ezt az álfelsőbbrendűséget.
Ezen érdekessége mellett még egy komoly mondanivalója is van, ez pedig az akarat ereje, hiszen Vincent önnön képességeit meghazudtolva, saját határait átlépve éri el célját. Ahogy az az öccsével közös jelenetben is kiderül - amikor a tengerben úsznak -, hogy képes legyőzni erősebb, gyorsabb, okosabb testvérét.

„Nem tartalékoltam a visszaútra!”

Vagyis mindent beleadott és mindent feltett egy lapra.
Az alkotás igazi mondanivalója ebben áll, amit egy szórakozató és érdekes sci-fi-ben helyeztek el.
További érdekes szálként ott van Vincent és Morrow kapcsolata, a tökéletes és a tökéletlen ellentéte, a keserűség egyesítette őket, de a „selejtes” férfi nagy álma célt ad a nyomorékként tengődő, ám tökéletes génekkel rendelkező férfi számára is. A jelenet, amikor felküzdi magát a - nem véletlenül - spirál alakú lépcsőn, remek metaforája az alkotásban ábrázolt harcnak.
Emellett Law eszményi módon játssza a szerepét, a háttérből támogatja Hawke játékát, ami sokat segít a főszereplőnek is.

E két színész páratlan tehetsége nyilvánvaló, Law egyébként is előszeretettel szerepel sci-fi-ben, de legalábbis kedveli a szokatlan mozikat, míg Hawke remekül hozza a figuráját, és tőle sem állnak távol a változatos szerepek. Kapcsolata Uma Thurmannel – illetve a hajszál kínálása – a legmélyebb bizalom szimbóluma egy előítéletekkel mélyen barázdált életben, egy olyan társadalomban, ahol már születésedtől kezdve meg van határozva, hogy WC-t pucolsz, vagy az űrbe repülsz.
Egy álomgyilkos világban játszódik a film, melyben közel két órán keresztül csodálhatjuk az akarat erejét és végső diadalát.
Andrew Niccol, a Truman Show és a Terminál írója, a Simone rendezője – ahogy eddig is – nem akármilyen történetet vitt a vászonra. Hangulatában és megvalósításában nem áll annyira távol a jelenkortól, az ember közelebbinek érzi, mint a Star Wars-t mondjuk. Ehhez persze hozzájárul az emberiségre oly jellemző téma is, melyet részletesen mutatnak be és a legmélyéig feltárnak nekünk.