1968. Ekkortájt a szüleim is még 10 év alattiak voltak, én még távlati terv se voltam. Charlton Heston viszont ekkor kezdte végeláthatatlan harcát a majmok ellen. Tényleg le a kalappal, hiszen 2011-ben is kellemes hatást kelt a film. Abban szerintem egyetérthetünk, hogy jöhet akármilyen remake, akármilyen folytatást, a klasszikus soha nem megy ki a divatból.

A film érdekes képsorokkal indul. A főszereplő, Taylor ezredes azzal szembesít bennünket, hogy a távoli jövőben játszódó kalandokban lesz részünk, ahol az emberiség messzi galaxisokba képes űrutazókat küldeni, akik elsősorban vizsgálódás céljából vállalják a megpróbáltatásokat. A neves szakemberekből álló legénység tagjai tudják jól, hogy a közel fénysebesség feletti tempónál a fizika törvényei miatt ők alig öregszenek, miközben a külvilágban évszázadok telnek el. Egyébként legjobb fizika tudásom szerint ez az elmélet még mindig helytálló.

Az utazás szokás szerint nem megy zavartalanul és hőseink kikötnek egy ismeretlen planéta egyik tengerében. A kikötés szó elég nagy túlzás, épphogy csak nem fulladnak meg. Itt megjegyezném, hogy az űrhajónak a belső megtervezése is elég korrektnek mondható a mai viszonyokhoz képest. Kicsit retro hatást kelt, de teljes mértékben vállalható. A külvilág díszletei is abszolút hihetőek, bár itt valamivel könnyebb dolguk volt a kivitelezőknek, hiszen Amerika remek helyszínül szolgál már önmagában is.

A három fős túlélő brigád nagyon gyorsan rájön, hogy nincsenek egyedül, miközben fogalmuk sincs, hogy hol vannak. Egy olyan világ tárul fel előttük, ahol a majmok uralkodnak, ők az intelligens faj. Az ember csordákban él nomád körülmények között, szellemi képességei visszafejlődtek. Taylor barátai hamar feldobják a pacskert, csak a Charlton Heston által megformált karakter marad életben. Szerencsére a majmok között is akadnak jó szándékú példányok, akikkel az ezredes össze is barátkozik. Ekkor még nem világos, hogy lényegében az egész történet igazi főszereplőit ismerjük meg, Corneliust és Zirat.

A majmok társadalma nem sokban különbözik a miénktől. Pontosabban a pár száz évvel ezelőtti „fejlett” civilizációtól, akik arrogánsak, ostobák és idegengyűlölők voltak. A vallás, Isten és a hit is fontos szerepet játszanak a történetben. A másság elfogadásának kérdésköre ugyancsak felvetődik. Néha kicsit zavaró volt a majmok ostobasága, amit Taylor is tetézett azzal, hogy az adott szituációban dacosan ellenszegült ahelyett, hogy cselszövéssel vezesse félre fogva tartóit.

A film végén világossá válik az, amit azért valahol mindenki tudott. Szó sincs arról, hogy több ezer fényévre lennénk a Földtől, hiszen ez a mi planétánk csak kétezer évvel később. Egy tudós embernek ez nem kellett volna, hogy ekkora meglepetés legyen, hiszen nem hinném, hogy az univerzum egyetemes nyelve az angol lenne. Mindenesetre a földbe süllyesztett Szabadság Szobor teszi fel a pontot az i-re.

Az 1968-as rendkívül izgalmas sci-fit két évvel később folytatás követett, amelyben még többet tudhatunk meg erről az eltorzult, vagy inkább újraformált világról.