A Klasszikus Filmek Hétvégén Clint Eastwood negyedik filmjével jelentkezem elsőként, mely sikeresnek bizonyult a mozikban és a kritikusoknál egyaránt.
Nem tagja az IMDB Top 250-es listájának, de előkelő 7,3-as értékeléssel bír, emellett valóban jó filmről van szó.
Úgy látszik Mr. Eastwoodnak az a sorsa, hogy színészként és rendezőként is sikeres legyen. Még tulajdonképpen gyerek voltam, amikor utoljára láttam, de már akkor is magával ragadott a két főszereplő – egy férfi és egy fiú – különös kapcsolata. Az a furcsa szeretetteljes kapocs, ami összekötötte őket.
Bizony, akkoriban még Costner is tudott játszani…

Egy tökéletes világban…

Esetlegesen vita tárgyát képezheti, hogy valóban klasszikusként értékelhető-e ez a film, de azt kétségkívül el kell ismerni, hogy egy kivételesen jó drámával van dolgunk.
Eastwood remek történetet választott, John Lee Hancock írta, aki mellesleg A Szív Bajnokainak írója és rendezője. Jól válogatta össze a színészeit – leginkább Costnerre és a kisfiút játszó T. J. Lowtherre gondolok, hiszen ketten viszik a hátukon a mozit. Alapjába véve róluk szól ez a szomorkás történet.

Kevin Costner, Robert „Butch” Haynes bőrébe bújt, aki egy hányatatott sorsú elítélt, aki megszökik cellatársával együtt. Sittes szobatársa azonban egy vadállat és ez lesz az a pont – illetve ok, amiért -, ahol a két főszereplő élete keresztezi egymást.
Butch cella cimborája beront egy házba, ahol egy Jehova család éppen reggelihez készülődik.
A balhéra összesereglenek a szomszédok, kénytelenek magukkal vinni a kis Phillipet, mint túszt. Folytatják útjukat Alaszka felé, miközben a texasi rendőr marsall, Red Garnett (Clint Eastwood) a nyomukba ered egész apparátusával.
Amíg a hajtóvadászat tart, Butch és Phill összebarátkozik, a másik szökevény megölésével végül már csak ketten róják a texasi országutat.

Utazásuk során számos helyen megfordulnak, több emberrel is találkoznak, miközben Haynes igyekszik kalanddá varázsolni a hajszát a fiú számára. Minél több időt töltenek együtt, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy kedvelik egymást, jól szórakoznak a másik társaságában, megkapják ezáltal azt, amire szükségük van.
A férfi és a fiú párhuzama szemmel látható. Mindkét karakter életében fontos tényező az apai szeretet hiánya. Bár Butch múltjának részleteit csak később ismerhetjük meg, Phill élete a szemünk előtt zajlik.
Róla csak annyit tudni, hogy javarészt apa nélkül nőtt fel, gúzsba kötve egy vallás által, ami nem hagyja, hogy igazán gyermek lehessen, ami megkülönbözteti a társaitól.
Ennek legékesebb példája az, hogy nem „Halloweenezhet”, nem vehet részt az ünnepben, ám új barátja mellett ebbe is része lehet. Sok más kaland mellett.

Egyértelműen Costner dominál a filmben, nem a gyerek Lowther, de kétségkívül remek párost alkotnak.
Az ember csendben figyeli, miként bontakozik ki a kapcsolatuk, hogy igyekszik Butch megvédeni a fiút, megadni neki, amit lehet, miközben őszinte vele – milyen ritkán őszinte a szülő a gyerekkel? – és megkísérli nevelni egy kicsit. Hozzájuttatni, a maga nyers módján, ahhoz a törődéshez, amire egy fiúgyermeknek szüksége van egy férfitől. Megpróbál példa lenni a számára, adni neki valami apai szeretetet, amit ő maga sose kapott meg.

Butch háttere különös, láthatóan nem arra törekedtek, hogy egy makulátlan embert mutassanak be nekünk. Egyszerűen csak egy embert kaptunk, jó és rossz tulajdonságokkal. Nem egyértelműek a cselekedetei, ki – ki döntse el maga, hogy milyennek ítéli meg a szereplőt. De azért összességében elmondhatjuk, hogy Costner szerepe alapvetően pozitív. Ugyan két gyilkosság is terheli a lelkiismeretetét, de ahogy azt Phillipnek is mondja - s ezzel tanúbizonyságát adja milyen fontos számára a fiú:

"Csak két embert öltem... életemben. Hogy megvédjem a mamám, meg téged."

A film szomorú, megható befejezést kapott, ami azonban kiteljesíti a történetet. Azt hiszem joggal sorolhatjuk klasszikusnak, még ha nem is olyan ismert alkotásról van szó.
Egy szép és szomorú produkció, mely hangulatában és témájában egyedülálló. Nem láttam még jobbat, ami ennél fokozottabban kihangsúlyozta volna egy apa személyének fontosságát. Butch drámája végső soron ebben az egyszerű dologban gyökerezik. Katarzisszerűvé emeli a finálét, hogy a legvégén a fánál, ahol a kisfiú és a férfi elbúcsúzik egymástól, megtudjuk azt is, miért mentek volna Alaszkába.
Remek példa ez a mozi az apaszerep nélkülözhetetlenségére egy ember, egy gyermek életében.
Az egész alkotást, a főszereplőket, a történetet ez mozgatja.

Ott van az ugyan Halloween alkalmából, de elhangzó és központi mondat:

„Adunk vagy kapunk?”

Ez a mondat még egy elemi részét tárja fel az alkotásnak, ami egyértelmű is.
Közhelyes dolog, hogy adni jobb, mint kapni. Nem is igaz. Valószínűleg mindkettő jó, egyformán jó.
A férfi egész életében csak azt látta és azt tanulta meg, hogyan kell elvenni, mégis meg tudott ajándékozni egy ismeretlen kisfiút élete legnagyobb kalandjával. Többet adott neki, mint azt valaha is el tudná képzelni.
És Phill is adott valamit Butch-nak. Pont azt, amire a legnagyobb szüksége volt.
Egy tökéletes világban talán jobb életben lehetett volna részük. Egy tökéletes világban, talán apa és fia lehettek volna. De tökéletes világ nincsen…