Azért kerítek sort erre a filmre – pláne így soron kívül – mivel a Kick-Ass-szel azonos a témája, a mögötte rejlő gondolatiság is azonos, ám bizonyos szempontból mégis más. Természetesen a történet is eltérő, mi több még a rendelkezésre álló pénz is sokkal kevesebb volt. Ám a téma az, amitől a két film rokonná válik és nem mellesleg a Defendor egy egészen kiváló film.
Peter Stebbings egy önmagáért beszélő mozit forgatott, amiben Woody Harrelson kimagasló alakítást nyújt. Egy remekbeszabott történet arról, hogy miért nincsenek szuperhősök a való életben, és aki azt hinné egy pillanatra is, hogy ez egy paródia, vagy akár egy kicsit is vicces… az hatalmasat téved.
Ez a dráma nagyon kemény, mondhatni brutálisan alkalmas a nyugalom megzavarására.

Szolgál és véd…

Bizony, bizony főhősünk egy kivételes férfi (Woody Harrelson). Számos okból mondhatjuk rá, hogy kivételes. Napközben egyszerű forgalomirányító az építkezésen, egy szánni való, magányos, kissé szellemileg elmaradott férfi, aki éjjel felölti az ismeretlen szuperhős, Defendor álruháját és az utcákat rója, hogy megleckéztesse a gonosz embereket.
Defendor azonban még szuperhősnek sem átlagos, hiszen egy közönséges emberről van szó, akinek se szuperereje, se high-tech felszerelése sincs. Ellenfeleit ólmos bottal gyepálja, darazsakat enged rájuk, mellkasán ezüstös ragasztószalagból készült a nagy „D” betű.
Defendor egy kókány hős, elsőre nevetségesnek is tűnhet – tetteivel és beszédével együtt – de mindez csupán azt erősíti meg a nézőben, hogy itt bizony nem a külsőségek, a látvány számít, hanem a mögöttes szándék, az akarat, a hit, a tett.

A film alapvetően azzal veszi kezdetét, hogy Defendor, alias Arthur Poppington (még a neve is hétköznapi, kissé röhejes) egy pszichiáterrel társalog és elmeséli a történetét.
Ebben a történetben megviláglik előttünk egy szerencsétlen, magányos, valamicskét gyengeelméjű férfi drámája. Aki megelégeli a maga körül látott bűnt és elhatározza, hogy fellép ellene és a titokzatos Captain Industry ellen. Ez a bizonyos Captain Industry ölte meg az anyját és ezért mindent elkövet, hogy elkapja a bűnözőt, miközben az utcákat is tisztán próbálja tartani a bűntől.
Össze is akaszkodik egy drogzsaruval (Elias Koteas), aki valóban sáros, de ennek köszönhetően szembekerül a helyi alvilág komolyabb alakjaival, akikkel már nem bír el.
A történet során egyre jobban megismerhetjük Arthurt és az ő különös világát, miközben összebarátkozik egy lánnyal is, Kat-tel (Kat Dennings), akivel a film során igazán közel kerülnek egymáshoz. Jó barátok lesznek.
Ez azért jelentős a főhős életében, mert a lányon kívül egyetlen ember van, aki törődik vele és a gondját viseli, Paul (Michael Kelly).
Ez a barát a munkatársa, egy jó szándékú ember, aki segíti ezt az egyszerű gondolkodású, ám mégis nemes férfit.
A történet során fény derül Arthur/Defendor igazi okaira is. Megtudjuk miért nézte ki magának Captain Industry-t, miért vált ilyenné, mik az okai.

Megismeri a közvélemény is, melyre a legjobb példa a filmben többször hallható rádióadás, mely egyben a mondanivaló tudatosításának egyik legfőbb eszköze is.
A film nem ér boldog véget, hiszen a való világban sokszor nem jutalom várja az embert, hanem bukás.
Főhősünk drámája is ebben áll. Egy egyszerű, kicsit bolond ember, aki lecsupaszítva látja és kezeli a dolgokat. Nem tudja, érzi mi a helyes és a helytelen – ami önmagában sokszor persze nem ilyen egyszerű, ám mégis példaértékű. Egy szerencsétlen, magányos és elveszett ember, aki mégis példát állít azzal, hogy létezik, segít másoknak (Kat-nek is) és esetlenségével szimpátiát ébreszt és egyben bűntudatot is. Ő képes volt arra, hogy kiálljon és szilárdan szembenézzen a mindennapokban látható erőszakkal, és bár többször verték meg, mint ahányszor ő intézett el másokat, de mégis mindig felállt és ott folytatta, ahol abbahagyta.
Hát tényleg szellemileg sérült személyiségnek kell lenni ahhoz, hogy jót és jól cselekedjünk?
Ezt a kiváló kérdést veti fel a film.

Párhuzamba állítható a Kick-Ass-szel, ám szerény véleményem szerint a Defendor jobb film, jobban vázolja ezt a bizonyos erkölcsi és morális mondanivalót. Egyszerűségével, minden cifraságot nélkülöző ábrázolásmódjával kerekedik felül a milliókat felemésztő hollywood-i alkotáson.
Összességében egy megható és elgondolkodtató film, durvasága persze csak akkor érezhető, értelmezhető, ha az ember beletud, illetve hajlandó beleérezni, belegondolni.