Íme egy újabb Nicholas Sparks adaptáció, ami mellett mostmár nem mehetek el figyelmetlenül.  Úgy tűnik, hogy egyre gyakrabban lepnek meg bennünket efféle finomságokkal, hiszen csak idén két Sparks adaptáció került a mozikba.

A filmben olyan nevek köszönnek vissza nekünk, mint Amanda Seyfried vagy Channing Tatum.  Szerény véleményem szerint erről az alkotásról mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy igazodik a jól megszokott hollywood-i sémákhoz. Körülbelül a másfél óra alatt egyetlen egyszer történt az, amire számítottam. Ami azt illeti meglehetősen furcsa volt Seyfried-et egy ilyen szerepben látni, hiszen eddig nem sok ehhez hasonló komoly projektben láttam. (A Bajos Csajok-beli alakítása után mondjuk minden más üdítően hat...)

Dear John!...

Minden egy szép nyári napon, a tengerparton kezdődött, amikor a lány beleejtette a táskáját a vízbe, és egy meglehetősen jóképű fiú a segítségére sietett. (Ennyit a kiszámíthatóságról...) Tehát ekkor ismerkedett meg Savannah (Amanda Seyfried) és az éppen eltávon lévő katona, John (Channing Tatum). Savannah, hogy hálálja a kedvességet meginvitálja a házába, ahol egy kis parti van. John egy kis huza-vona után beleegyezik, így ott tölti az egész estét, leginkább a lány társaságában. Mielőtt elbúcsúznak elhangzik egy amolyan –iskolás berkekben tételmondatként definiálnánk- biztató elköszönés: ”I’ll see you, than.” Másnap megesik az első randi, ahol kiderül, hogy John nem mindig volt jó kisfiú és Savannah ragaszkodik ahhoz, hogy megismerje John apját.

Miután az első alkalom jól sült el, egyre többet és többet találkoznak. Gyönyörű két hetet töltenek el együtt, ám az idő gyorsan repül, és Savannahná-nak vissza kell mennie az iskolába, de John szabadsága is gyorsan a végéhez ér, és mennie kell vissza Németországba állomásozni. Egy békülés vezet el ahhoz, hogy eltervezik, a következő egy évet úgy vészelik át, hogy amikor csak tudnak, levelet írnak egymásnak. Tehát a következő évüket, gyakorlatilag csak a levelekből ismerjük. John kivezényelték háborúsövezetbe, szinte azonnal, hogy visszatért.

Az egy év szép lassan eltelik, John-t szinte napok választják el a leszereléstől, amikor egy egyész világot megrázó esemény akasztja meg a dolgok rendes folyását: 2001. szeptember 11. Innentől kezdve szinte semmi sem úgy alakul, ahogy hőseink eltervezték...

Gyanítom, hogy a könyvverzióban lényegesebben több hangsúly van a levelezésen, de azért itt is egész szépen lehozták nekünk. Minden egyes alkalommal, amikor látok egy ehhez hasonló filmet, eltűnődök azon, hogy miért nem ilyeneket gyártanak. Miért kell tömeggyártani a rosszabbnál-rosszabb komikus-romantikus vígjátékokat, mikor az ember nézhetne ilyeneket is. Továbbra is úgy gondolom, hogy a karakterek hozták a színvonalat. Viszont nem fér a fejembe, hogy hogyan képes egy ember (hangsúlyozom, hímnemű) ennyire színes, érdekes, megható, ám ugyanakkor szívetmelengető történeteket írni. Úgy, hogy közben nem kezdi el ismételgetni önmagát... (Majd szólok, ha rájöttem, de várom az ötleteket!!)

Ezt a képet a figyelmetekbe ajánlom! Teljesen meglepődtem, mikor megláttam. Egyszóval gondolom, akkor Magyarországon is forgattak...