A vámpíros filmek legújabb generációjának egyik példányát tisztelhetjük ebben az alkotásban. Ha szépen és optimistán akarom kifejezni magam, akkor azt mondom, hogy egyre színesebb és változatosabb mozikat készítenek eme mitológia köré építve. Ha gonoszabb akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy még egy bőr lehúzása történt meg az oly közkedvelt vámpírizmusról.

Mindent összevetve jó erős közepesre sikerült a film, némi odafigyeléssel lehetett volna sokkal jobb is. Ellenben sok-sok apróság tetszett, ezen jelenetek igényesek és ötletesek voltak.

Kattints ide az egész cikk elolvasásához...

Főleg a történetet szeretném kiemelni, mert nagyon fantáziadús. Képzeljünk el egy világot, ahol a vámpírok az uralkodó faj. Valami oknál fogva (amit persze nem tártak fel előttünk) a bolygónk népességének túlnyomó többsége vérszívóvá változott. Ha jól emlékszek, akkor mindez 9 évvel ezelőtt történt.

A társadalom azonban pusztulás előtt áll, mert az emberi vérmennyiség már nem képes fedezni a szükségleteket. Az „új faj” tagjai egymás vérét nem szívhatják, mert akkor nagyon rosszul járnak egészségügyileg. Ha nem kapnak sehonnan vért, akkor pedig ocsmány, elbutult lénnyé fognak változni, amelyek csak ölni képesek.

Már ez a pusztulás felé sodródás is kiváló írói munkára vall, látva azt, hogy haladnak előre az elkerülhetetlen felé. A megoldás a tudósokon múlik, akik szintetikus vért próbálnak kifejleszteni, eddig nem sok sikerrel. A dokik egyike egy Edward nevű vámpír, ő a film kulcsfontosságú karaktere, egyben főszereplője. A férfit Ethan Hawke kelti életre, akinek alakítása jó közepesnek mondható, mint maga a film.

Foglaljuk össze, amit a vámpírokról tudni érdemes ebben a megközelítésben. A karóra eléggé allergiásak, a napfény az egyik legnagyobb ellenségük, a vérhiányt viszonylag rövid ideig bírják, utána fokozatos átváltozás. Ezt a folyamatot szépen és érthetően levezetik a filmben, sőt még láthatunk testközelből is ilyen dögöt. Kereszt, fokhagyma és még ki tudja micsoda nem került elő, meg sem említették ezeket.

Miután Edward megment egy embercsoportot a begyűjtéstől, akkor kezdődik számára az igazi kaland. Az egyikük ugyanis felkeresi a lakásában és a segítségét kéri (nyílpuskával), amit a férfi nem utasíthat vissza. Érdekes, hogy mindenki a szintetikus vért kutatta, ellenben egy Elvis nevű férfi teljesen véletlenül rájött a gyógymódra.

Most kapaszkodjatok meg! Ha egy vámpír kimegy a napra, picit megég, de mielőtt porrá hamvadna, még beleugrik egy folyóba, akkor visszaváltozik emberré. WTF???

Igazából nem tudok túl sok rosszat mondani a filmre, sőt talán még a tetszetősebb jelenetek többségben is voltak, de ezt nem tudom sehová se tenni. Ez lenne a vámpírizmus megoldása? Napfény és víz? Enyhén szólva is nevetséges. Főleg annak tudatában, hogy a pácienseknek nem ver a szíve (már 9 éve) és nem látszanak a tükörben. De miután megkapják a napfény+víz kezelést, tökéletesen egészséges emberek lesznek. Na, de kérem! Hol itt a következetesség és a logika? Ennél még az is jobb lett volna, hogy a doki kifejleszt valami injekciót, beadja és bumm! Ember lesz. De nem. Itt csak a napfény és a víz segíthet, semmi más.

Túllépve ezen a problémán, Edward magán próbálja ki először a módszert, hogy újra ember lehessen. Elvist egyébként Willem Dafoe alakítja, akit leginkább a Pókemberből ismerhetünk.

A nagy fináléban szembenézünk a nagyfőnökkel, Sam Neill-lel. Ismét egy véletlen folytán kiderül, hogy aki vámpír volt, de visszaváltozott, annak a vére képes minden vámpírt meggyógyítani. Ez a húzás baromira tetszett, mert ugyebár vérhiány van és az éhes vérszívók nem fognak válogatni. Megisszák és visszaváltoznak. Innentől már szinte megállíthatatlan a folyamat és csak idő kérdése, hogy mindenki visszaváltozzon emberré.

Apróságok, amik tetszettek a filmben: a társadalom újraformálódása, ahogy védekeznek a napfénytől, a kütyük, amikkel színesebbé teszik az életüket.
A véres kávé, amit előszeretettel fogyasztanak.
A szívritmus mérő eszköz, amely folyamatos egyenes vonalat mutatott.
Ahogy az emberekkel bántak. Pont, mintha csak marhák lettek volna. Még a tőzsdén is fent voltak, eladásuk egyetlen telefonhívásba került.
A tipikus „join the army” plakát újragondolása vámpíros formában.

Sok jót soroltam fel, de valahogy mégsem volt nagy durranás a film egésze, mert hiányzott a lendület. Több helyszínt, látványosabb akciókat, ötletesebb gyógymódot vártam volna, talán még valami csavart is. De mindenképpen globális eredményt, valami nagyot, valami életerőset. Úgy érzem, hogy az írók nagyon jól kitaláltak néhány dolgot, amely köré próbáltak volna valamit építeni, hogy mégiscsak kerek és egész legyen, de nem sikerült kellőképpen.

Összességében egy nézhető, látványos film, amely sajnos tele van hülyeségekkel, amelyek mellett képtelenség elmenni szó nélkül. Számomra jobb, mint a mai trendek vámpíros filmjei, de rosszabb, mint a régi idők nagy klasszikusai.