Az eredetileg Virtuosity című film, a magyar „adjunk alcímet, mert miért ne” szokás áldozatául esett. Erre majd a tovább mögött visszatérek. E 95-ös sci-fi Denzel Washington és Russel Crowe főszereplésével, akkoriban nem semmi speciális effektekkel dolgozva, mégis csak egy közepes eredményre jutott.

Tovább…
Kis hazánkban gyakran azt hisszük, hogy ha „jól hangzó” alcímeket pakolunk egy film címe alá, akkor az majd jobb lesz, többen nézik meg, és még ki tudja mi merül fel ezen illetékes emberek agyában. Azt mondom, hogy a Sid 6.7 címmel így nem is lett volna baj.
A lényeget tükrözi, ám a tökéletes gyilkos, bár magyarázó jelleggel bír, teljességgel felesleges.
Egy metróban kezdünk, ahol mindenki ugyanolyan ruhában mászkál és robotszerűen mozognak.
Denzel Washington egy rendőr és természetesen Sid-et üldözik. Rá is lelnek egy kínai étteremben, ahol kialakul némi tűzharc. Az effektek kissé… de nem ez a lényeg, hiszen emlékezzünk, 95-ös.

Ám mindez csupán szimuláció volt, és Washington sem más, mint Parker Barnes, egykori exzsaru, jelenleg elítélt, akin kísérleteket végeznek. A film során beillesztett visszaemlékezésekből kiderül, miért is került Barnes börtönbe. Ez elég sablonos, mivel a családja halott és őt vádolják vele.
Eközben megtudhatunk némi információt Sid-ről is. Eszerint ő egy magasan kvalifikált program, mely képes a tanulásra és az önfejlesztésre.
De a leglényegesebb! Szeret ölni…
Ennek oka, pedig abban rejlik, hogy számtalan pszichopata gyilkos, pl. Charlie Manson, személyisége van beleprogramozva, köztük egy Grimes nevű ürge, aki valójában felelős Barnes családjának haláláért. Sid kap egy szilikon alapú testet, mely akár üveggel való érintkezéssel is tudja gyógyítani önmagát. Crowe egyébként lazán lejátssza a jó öreg Denzel-t.
Remekül alakítja az egoista, elmebeteg gyilkológépet.

Parker Barnes-t egy elég előnytelen alkuval, és egy nyomkövető chippel a fejében, utána engedik, hogy kapja el. Beindul a hajsza és a csinos pszichológusnő (Kelly Lynch) is vele tart, hogy megfigyelje és segítsen neki. Parker persze megtudja, hogy a családjának gyilkosa is ott van Sid-ben, ezért már személyes motiváció is hajtja, illetve egy gyanú, mely csak később igazolódik be. Sid egy disco-ban csap némi ramazúrit, de meg tud lógni, és mivel felettébb kedveli a kamerákat és a nézősereget az Olimpiai Csarnokba megy, ahol élő adás megy. Üldözés veszi kezdetét, de ismét kicsúszik Barnes kezei közül és elszökik egy metróval, ám előtte megsebesíti a túszát.

De ezt rákenik Washingtonra és bezárják, ezt viszont Sid nem hagyja annyiban és kiengedi üldözőjét, hogy tovább játsszák az üldözősdit. Ekkor Parker gyanúja igazolást nyer, Grimes, a családja gyilkosa a domináns személyiség a sok közül. Emellé még megtudja, hogy a fejébe ültetett nyomkövető idegmérget is tartalmaz. A helyzete kezd nehézkessé válni, de azért Sid nyomába ered.
Sid elfoglalja egy csatorna stúdióját és élő adást szervez. Felfedezhető némi társadalom-és média kritika is. Ha már csak az emelkedő nézettséget vesszük figyelembe.
Eljuthatunk akármilyen technikai fejlettségre, de az ember attól még olyan marad, mint a dögkeselyű.
Gyűlünk a vérszagra, még az elhúzó mentő autót is megbámuljuk, szeretjük nézni az erőszakot.
Sid bebiztosítva magát, elrabolja a pszichológusnő lányát és elrejti valahol az épületben.
Megszűntetik az élő adást, Sid dühöngeni kezd, Barnes közbelép, és ismét üldözni kezdik egymást, majd kézitusával fejezik be, melynek végén Barnes kiveszi a vezérlő chipjét Sidnek.
Aztán furmányos módon átverik  ezt az elmebeteg gépet, hogy megtudhassák hová dugta el a kislányt. Megmentik a gyereket, majd Denzel eldobja Sid chipjét.
Önmagában egy tűrhető film, akció dús, a történet és a körítés sem rossz, de mégsem nézném meg még egyszer.