Michael Bay beírhat egy „piros pontot”, mivel a filmsorozat következő felvonása egészen tűrhetőre sikeredett. Simán hozza az első rész színvonalát és magasan túlszárnyalja a förtelmes másodikat.
A sztori ismét ritka gyenge, bár a kezdés egészen ötletes.
Dúl a Hidegháború, folyik a kiélezett űrverseny és fény derül arra is, hogy az amerikaiaknak miért volt olyan istentelenül fontos a Holdra lépniük. Lezuhant ott egy Autobot űrbárka, melynek létfontosságú rakományára egyaránt fáj az Álcák és az Autobotok foga.
A kellemes és kissé módosított nosztalgiázás után ismét napainkban járunk, ahol a jó robotok beilleszkedtek a földlakók közé, mi több segítik őket minden eszközzel, amivel csak tudják. Ezalatt főszereplőnk Sam Witwicky (Shia Lebeouf) munkát keres és barátnőjét is lecserélte.
Megan Fox helyett most egy szőkét kaptunk, aki bizonyos vonásaiban felidézi sötéthajú elődjét, ám a színészettől legalább ugyanolyan messze van.
E hölgyet Rosie Huntington-Whiteley-nek hívják és legalább olyan érdektelen, mint Fox, de hát modell a szentem, az a dolga, hogy jól mutasson, nem több, nem kevesebb.

A megszokott módon minden kreativitást nélkülöző történet ismét egy robot sablonhoz igazított világmegmentés. A bárka rakománya ugyanis egy olyan eszköz, mely űrhíd technológián alapulva képes a Földre (vagy a közelébe, vagy rá, vagy bele, vagy a helyére) hozni az alakváltók otthon planétáját a Kibertront – amit mókásan Szájbertronnak ejtenek :D.
Csupán annyi biztos, hogy ez az emberiségnek nem válna előnyére. Az eddig meghúzódó Álcák megszerezve az értékes rakományt és Sentinel fővezért, ki a gép elindítására képes, megkísérlik ismét átvenni a hatalmat a bolygónk felett. Ennyi dióhéjban, nem sok, de egy látványfilmnek ennyi is elég.
Ahhoz, hogy jó is legyen ez kevés, de mindettől függetlenül Bay kitett magáért.
Alapvetően nem tért el a tőle megszokott stílustól, de mint ha megkomolyodott volna.
Üdítően hatott, hogy mostani filmje nem volt telerakva gyermeteg poénokkal, sőt a tréfálkozásból is visszavett.
Ami volt, az meg még az ”elfér benne” kategóriába esik.
Bár azt a két kis robotot nehezen tudom elnézni…

Ezen túlmenően azonban elmondható, hogy nem hazudtolva meg magát, Bay elpusztította Chicagót.
A látvány terén egészen bámulatos, amit nyújt a film, az egésznek a vége a legjobb – nem csak azért mert vége :D -, ott olyan vizuális orgiában lesz része a néző, amivel azért kevés produkció büszkélkedhet.
De sajnos az Álcák továbbra is egy kaptafára készülnek, Megatron se több mint egy pofozó bábú, a feltűnő Sokkoló pedig egyszerűen egy beszédképtelen gép, ami a képregénybeli karakteréhez képest már – már felháborítóan egysíkúvá válik, ami egyébként elmondható az összes alakváltóról ideológiától függetlenül. Szomorú, de a robotok közül egy sem kerül közel az ember szívéhez, mindegyik üres figura, aki csupán egy látványelem és nem szereplő.
A harmadik rész egy tisztességes blockbuster lett, amit érdemes végigülni, annak ellenére, hogy indokolatlanul hosszú. Vannak jó pillanatai, megkomolyodott, de még mindig az az egysíkú sablonmozi, ami eddig is jellemezte a Transformers filmeket.