Mivel tegnap szuperhősösdi volt, ma legyen kicsit sárkányos a hangulat:
Bizonyos szempontból üdítően frissítő ezen animációs rajzfilm megjelenése, hiszen ilyesmi elsősorban az Egyesült Államokból jut el hozzánk.
De ez egy francia – német - luxemburgi koprodukció (Guillaume Ivernel, Arthur Qwak). Ez meg is mutatkozik, mivel erősen másolja a nagy amerikai elődöket, hiszen minden egyes sablont felhasznál, amit csak eltudunk képzelni.
Egyes részleteiben persze felmutat némi egyediséget, ám ez a 2008-as produkció (nálunk valamiért csak idén került bemutatásra) valahol kisiklott.

Tovább…

Ez a rajzfilm sorozat alapján készült egész estés film alapvetően egy jó koncepcióból indul ki, hiszen maga a világ -  melyben a történet játszódik – magával ragadóan egyedi. Egy olyan fantázia világ ez, ahol összemosódnak az európai és az ázsiai kulturális sajátosságok. Ahol minden kisebb – nagyobb szigetekből áll, ahol a népek relatíve békében élnek. Ám mégis akadnak szörnyetegek, amik időről - időre megtörik ezt az idillt. Ezt használják ki a történet főszereplői, a Sárkányvadászok.

Lian-Csu a nagydarab, gyámoltalannak látszó, ám bivalyerős harcos, Gwizdo az alacsony és gyenge, de pergő nyelvű segéd (menedzser :D), továbbá egy kék színű, fura jószág, amolyan sárkány, kutya, nyúl keverék.
Valószínűleg őt szánták a jópofa karakternek, aki butaságaival mosolyt csal a néző arcára.
Nem is tudom miért maradt hatástalan az esetemben az igyekezetük…

E kis csapat elég esetlen, ami a sárkány vadászatot illeti, ám úgy alakul, hogy megmentik a király lányát, Zoét, aki ettől kezdve nem képes elszakadni tőlük. A kislány mesés képzelet világában ők nagyhatalmú harcosok, akik bármilyen szörnyeteget könnyedén lemészárolnak.
Ez kapóra jön a kedves papának, Arthurnak, aki tudomást szerez a leghatalmasabb, legrettegettebb sárkány, a Világfaló eljöveteléről – fogja tehát magát és megbízza hőseinket a vadászattal.
Lian – Csu és barátai útra kelnek, Zoé is utánuk szökik, majd együtt elindulnak megölni a borzalmas szörnyet.

A megjelenítés meglehetősen sajátos, hiszen a karakterek és a helyszínek elég kidolgozottak, de valahogy érződik rajta, hogy ez egy európai munka, egyedül Lien – Csu elnagyolt. De ő szándékosan, hogy méla esetlenségét kihangsúlyozzák. Ezt tovább segíti, hogy az angol verzióhoz Forest Whitaker-t sikerült megnyerni.
A karakterekkel főképp az a baj, hogy nem szereti meg őket az ember, nem ébresztenek szimpátiát, míg a történet maga sem kápráztatja el az embert. Túl egyszerű és túl egyszerűen ábrázolták, szinte az egész abból áll, hogy mennek és mennek, néha harcolnak az egyébként borzasztóan ötletes és remekül megkreált sárkányokkal, de ennyi az egész.
Persze, mint mindig, van azért mondanivaló is, ez pedig a barátság fontossága, amelyre a maga esetlen módján e film is rávilágít.
Nem is ragoznám tovább: Ez az alkotás elég gyengére sikeredett, még ha az ember nem is nagyon vár sokat az ilyen animációs rajzfilmektől. Ez az egyetlen műfaj, amin belül nem bánom a sablonokat – itt is találkozhatunk bőven velük – de valahogy nem sikerült átvenni ezt a poénkodós attitűdöt.
Amikor a karakterek ügyetlenkednek vadászat közben az mókás, de hiányoznak a vicces beszólások, a kacagtató mondatok, az igazi szórakozás.
Ha már sárkányosdit szeretnénk, akkor válasszuk inkább az Így neveld a sárkányodat!