A film tíz éves ugyan, – 2000-es – de mai napig megállja a helyét, mi több, meg is fogja. Nem a témája miatt, az ismerjük el, már nem sok újdonságot hordoz, hanem e téma tálalása, bemutatása miatt.
Sam Raimi rendező kiváló érzékkel szedte össze a színészeket a mozijához – Keanu Reeves, Greg Kinnear, Giovanni Ribisi, Cate Blanchett, Hilary Swank, Katie Holmes.
Egy ilyen sztárparádéval nehéz valamit elrontani.

Tovább…

Kezdjük akkor ott, hogy az események színhelye egy amerikai kisváros, délen, ahol még számos babonás és vaskalapos, ostoba és jó szándékú ember él. Egy kicsiny közösség, melyben mindenki ismer mindenkit, semmi sem maradhat sokáig titokban.
Ezen a mocsárvidéken az emberek egyszerűek, egyszerű életet élnek, egyszerűen nyugalom van. Egészen addig, míg egy lány el nem tűnik, és ki nem derül, hogy gyilkosság áldozata lett.
De ne szaladjunk annyira előre!
A főszereplőnk Annie, (Cate Blanchett) egy egyedülálló anya, egy özvegy, aki napról napra neveli gyermekeit. A napi betevőt kártyajóslással keresi meg, mivel a helyiek előszeretettel járnak hozzá, hogy sorsukkal közelebbi ismertségbe kerülhessenek.

Annie élete elég kemény mióta elvesztette a férjét, minden szempontból egyedül van, de mégis tántoríthatatlan és erős nő, egyfajta kellemes finomsággal, ami egy nagyon szimpatikus személyiséget alakít ki. Ebben áll Blanchett zseniális játéka, hiszen remekül ábrázol egy ilyen összetett, mégis hétköznapi karaktert. Az ember ösztönösen együtt érez a főhősnővel, szorít a sikeréért, örül az örömének. Egyik leggyakoribb vendége egy férjes asszony, (Hilary Swank) akinek férje egy idióta vadbarom (Keanu Reeves). Nem lehet szó nélkül elmenni Reeves mellett sem, hiszen ritkán alakít ’rossz fiúkat’, de amikor igen, akkor többnyire remekel. Itt sincs ez másként, kiválóan hozza a vidéki bunkó karakterét, aki erős ellenszenvvel viseltet Annie iránt, ez főként fenyegetésekben nyilvánul meg, de az indulatok, mint tudjuk, előbb vagy utóbb, mindig elszabadulnak.
Ha ez nem lenne elég szegény, szerencsétlen főhősünk számára, még egy képességgel is meg van áldva/verve. Látnok ugyanis, akit homályos látomásokban, álmokban környékez meg a jövő.
Ezek a víziók esetenként elég durvák, vagy ártatlanok, esetleg figyelmeztetést hordoznak, mint például a rég halott nagymama intelme: Nagyon rossz idők jönnek!

A nagyinak igaza is lesz – megéri hallgatni az idősebbekre – a szörnyű események beindulnak, Annie és a kisváros élete felbolydul, hiszen a helyi iskola igazgatójának (Greg Kinnear) jegyese (Katie Holmes) eltűnik. Ezzel kapcsolatban a nőnek látomásai lesznek, melyek lassan a lány nyomára vezetik őt és a segítséget kérő rendőrséget. Ám a lány már halott, Annie kezd közelebbi kapcsolatba kerülni a gyászoló igazgatóval és kinek a magán tavában találják meg a hullát? 
Természetesen a látnok nő „ellenségének” (Reeves) tavában, mire a férfit elítélik gyilkosságért, de a bizonyítékok eléggé homályosak, az egyetlen szemtanú pedig ott sem volt a helyszínen, csupán álmában látta az eseményeket.
Ennek ellenére az ítélet megszületik, Annie-t boszorkánysággal vádolják a rossz szándékú helybéliek, a fenyegetések egyre komolyabbá válnak. Minden arra utal, hogy az ügy lezárva, a filmből is csak a „THE END” hiányzik, ám ekkor főhősnőnk elő áll a gyanúval, hogy nem Donnie Barksdale (Keanu) a gyilkos, hanem valaki más.
De akkor kicsoda? A film végjátéka eléggé jól kivitelezett, jó benne a duplacsavar, kellemesek a látomások, a kisvárosi, mocsárvidéki képi világ egyszerűen bámulatos, nagyon megfogták a hely hangulatát.
Jók a karakterek, talán Holmest és Swanket kivéve, mi több Reeves és Blanchett egyenesen kiváló, bár a fogyatékos szerepekbe ragadt Giovanni Ribisi is hozza a megszokottat.
A történettel sincsen komoly gond, bár semmi újat nem mutat, egy szokványos látnokos, kísértetes story, de meg kell hagyni, hogy igényes és kellemes néznivaló.