A remake-ek idejét éljük, Wes Craven legendás horror alakja sem menekülhetett sorsa elől: Újraindították a filmes franchise-t, újragondolva, hozzáigazítva a jelenkor elvárásainak és ebből származik az alkotás minden problémája.
Nem tudom milyen elvárásokat vettek alapul a készítők (Samuel Bayer, Eric Heisserer, Wesley Strick és a stáb), de valahogy nem futott össze az ízlésünk.
Az új kor Freddy-je egyszerűen közönségessé vált általuk, elvesztette kuriozitását.

De majd itt folytatom…

Előre bocsátom, hogy ez bizony egy elég rövid bejegyzés lesz, melynek fő oka, hogy erről a filmről nem lehet túl sok mindent elmondani. Annyira belesüllyed az ötlettelen középszerűségbe, hogy arra nehezen talál az ember szavakat. Hihetetlen számomra, hogy pont mainapság, amikor divat a látvánnyal vakítani a népeket, ebbe a filmbe miért nem csempésztek bele ilyen számítógéppel megkreált valótlanságával elkápráztató jeleneteket. Nem látom be, hogy miképpen gondolták, hogy egyetlen egyéni ötlet-csíra nélkül hozzányúlhatnak egy ilyen filmes legendához, mint amilyen Freddy és az ő Elm utcája.

A történetre sem térnék, ki hiszen azt nyilván számosan ismerik, a 2010-es verzió pedig reboot, vagyis újrakezdték a film sorozatot. Egészen az elejétől, mi több, kicsit bele is nyúlták, átírva ezzel Craven eredetijét. Freddy karaktere természetesen megmaradt, minden megvan, amitől ez az álombéli gyilkos az aki. Ott a kalap, a csíkos pulóver, az égett, rémítő arc és az elmaradhatatlan késpengékkel kidekorált kesztyű, amelytől oly ikonikus alak Mr. Krueger.
A történet sem változott olyan gyökeresen – mivel a készítők ötlettelen lustasága erre is kiterjedt – csupán napjainkba helyezték a story-t és pedofilt csináltak Freddy-ből.
Bizony, jól olvastátok. Ezzel a húzással értelmét is vesztette az egész Freddy mítosz…
Ezt azért még túlélnénk, de az már kevésbé megbocsátható, hogy az egész film – cirka másfél órája – egy zavaros katyvasz, amiben csak úgy hirtelen, ötletszerűen peregnek az események, a szerkesztettségre utaló jeleket gondosan elrejtették a nézők elől.

Ami a legjobban földhöz vágja a produkciót az Freddy karakterének teljes mértékben hibás megítélése, illetve alkalmazása. Ha azt nézzük, hogy ez a sorozatgyilkos egy már régóta halott, álmainkban korlátlan hatalommal rendelkező mészáros, akkor láthatjuk, hogy milyen rosszul kezelték a szereplőt.
Eleve az, hogy keveset jelenik meg – hiszen ő csak a főszereplő, minek mutogassuk? – sokszor csak a hangját halljuk. De amikor látjuk, abban sincs sok köszönet, ugyanazt kapjuk, mint régen (ez nem is baj), az viszont már annál inkább, hogy minden színrelépése ötlettelen, nem használja ki a lehetőségeit, olcsó, számtalanszor eljátszott klisékkel bohóckodik.
Erre kiváló példa karmainak szikráztatása, amit bőven elég lett volna egyszer ellőni a filmben.
De így legalább kiérdemelte a Freddy „Csillagszóró” Krueger nevet.
Minden esetben már-már a „szánkba rágják”, hogy itt bizony már álmodnak, nehogy véletlenül valami meglepő történhessen, minden legyen kiszámítható és feszültségmentes.

Freddy fantáziátlanul végez minden egyes áldozatával, akivel összeakad. Egyedül a film végén látható tükrös megoldás nyerte el a tetszésem, illetve abban volt egy kis ötlet. Egyébként minden gyilkossága egy kaptafára készült. Szórakozik, beszélget, ijesztget kicsit, majd oda caplat és kesztyűs kezével nyírja ki a csóringer áldozatát. Egyszóval rémesen unalmas, ami összességében az egész filmre igaz.
Az összes szereplő idétlen és a néző képtelen velük azonosulni, ennek egyik oka, hogy hullanak, mint a legyek, a másik meg, hogy annyira jellegtelenek a karakterek, gyengék a színészek.
Egyedül az Englund örökségét átvállaló Jackie Earle Haley nyújt elfogadható alakítást, bár ő sem sziporkázik, inkább csak úgy egykedvűen csinálja a dolgát. Őt a Watchmen-ben Rorschach szerepében láthattuk, aki brutálisan rekedtes hangját átmentette erre a filmre is.
Ha úgy nézzük, hogy az utóbbi idők egyetlen nagy horror legendájának reboot-ja sem volt túlságosan jó, akkor ebbe a sorba bele tud illeszkedni ez a film is, egy közepes kétszer aláhúzva, vagy háromszor.
Akik imádják a régi Freddy-filmeket, azok lehetőleg kerüljék el, mert azoknak valószínűleg nem fog tetszeni ez az álomszerűtlen, fantáziátlan gyilkolászás.