A nyár egyik leginkább várt filmje volt a magyar rendező, Antal Nimród munkája, amivel fel kívánták támasztani már rég elhamvadt poraiból a Predator franchise-t. Ez végső soron sikerült is, hiszen a mozija a kritikusoknál és a nézőknél is egyaránt sikeresnek bizonyult. Meg is kapta a lehetőséget a folytatásra… de most maradjunk a tárgynál. Vagyis ennél a produkciónál.
Magán viseli a Kontroll rendezőjének keze nyomát, miközben egy tűrhető akció film pereg a szemünk előtt, talán ettől a furcsa keveréktől lett olyan amilyen. Ugyanis a filozofálgatás és a kőkemény akciók elég ritkán férnek meg egymás mellett. Kissé féloldalas a mozi, valamivel átlag feletti ugyan, de azért nem egy meghatározó alkotás.
Több mindent szerettek volna beletuszkolni egy olyan keretbe, amibe olyan sok minden azért nem fér el.

Indul a Vadász Idény!

Hol is kezdjem? A film egyik legfőbb gondja, hogy szinte mindent ellőttek már az előzetesben, és ami maradt az sem okoz elemi erejű meglepetést, de legalábbis még egy szemöldök felvonásra sem igen elegendő. Nagyobb volt a füstje ennek a filmnek…

Nagy meglepetést okozott, hogy hazánk fiát, Antal Nimródot választották ki, hogy próbálja megmenteni a Predatorokat. Meg kell hagyni nem is végzett rossz munkát, hiszen a mozija egészen elfogadható lett.
Én ugyan nem kedvelem túlzottan a Predator szériát – bár az Alien Vs. Predatoroktól eltekintve láttam mindkettőt – de a rendező neve felkeltette az érdeklődésem.
Honfitársunk nem is hazudtolta meg magát. Megkísérelt egy akciófilmbe gondolatiságot, filozófiát csempészni, amiről már mondtam, hogy csak a legritkább esetekben jön be. Akad itt Hemingway idézgetés, „ a mi is csak ragadozók vagyunk, csak úgy, mint ők” túlzott szájbarágása, az emberség kérdéskörének körbe gyaloglása, stb.
Na, mindezt lehetett volna hagyni a bánatba, mert olyan feleslegesek voltak, mint a film párbeszédeinek többsége. Igen, a karakterek általában nyilvánvaló dolgokról csacsogtak teljesen szükségtelenül.

És ha már a figurák szóba jöttek, nézzük hát a felvonultatott színészeket. Elsőként, akin sokan szörnyülködtek – Adrian Brody.
Tény, hogy e színész eddig főként „finomabb” szerepekben pompázott, de azt is el kell ismerni, hogy alakítása hiteles volt. Nem vált röhej tárgyává, zsoldos volt se több, se kevesebb.
Mi több egészen jó formában volt a forgatás ideje alatt, mint az látható a story végjátékában.
A női főszereplő pedig , akire a leginkább illő jelző: Idegesítő.
Folyton folyvást idétlen kérdéseket tesz fel, miközben teljesen elszürkül a karaktere. A Repomen-ben jobb volt..
Mivel Robert Rodriguez volt a producer, ezért Danny Trejo kihagyhatatlannak bizonyult, kár hogy gyorsan elhullott, de ugyanez volt a helyzet Laurence Fishburne-nel is. Ő is csak feltűnt, majd el, mintha csak egy hirtelen beleírt szereplő lett volna, annak ellenére, hogy fontos – bár rövid – szerepet tölt be a történetben.

És ha már a történet is szóba került…
A mozi kezdése amolyan ’in medias res’ ugyanis Brody arra tér magához, hogy szabadon zuhan a föld felé, majd az utolsó pillanatban kinyíló ernyője megmenti az életét. Egy dzsungelben találja magát, ahol szinte rögtön összetűzésbe is kerül más emberekkel. Nincs tehát egyedül.
És nem emlékeznek semmire…
Kezdésnek nem rossz, nem igaz? A szomorú tény azonban az, hogy a film az erős kezdés után visszaesik. Az akció felett dominanciát gyakorolnak az elmélkedések az emberi természetről (de még ez is elég felületes), hol is vannak, illetve hogy kerültek ide.
Ez persze szépen lassan – kb. fél óra – megviláglik, hogy egy idegen bolygón vannak, ahol vadásznak rájuk. Végül csapatba gyűlnek meg meglepően interkontinentális – van mexikói, szpecnazos, egy jakuza, egy fegyenc, egy sierra leone-i halálosztagos, egy orvos, egy szabadság harcos, meg egy zsoldos is. Egyszóval szép kis kompánia, ám egy valami közös bennünk:

Mindannyian gyilkosok.

Elkezdenek ügyködni a kijutáson, miközben menekülnek az időnként rájuk támadó Predatorok elől, egymással sem jönnek ki túl jól – pár alaknak vannak apró titkai, amikkel gyanúba keveredik.
Többek között ez a paranoid hangulat sem lett kidolgozva…
Ám az idegen dzsungel hangulat „egész jóra” sikeredett, csak kár, hogy nincs benne semmi idegen, nem erőltették meg magukat, hogy elhitessék velünk: Ez nem a Föld.
Arról nem beszélve, hogy a terepről hiányzott mindennemű állat.
Teljesen kihalt volt a dzsungel, pár bogáron kívül…
Ezen túlmenően akadnak még furcsaságok a filmmel kapcsolatban. Elég sok mindent átvettek az első részből – zene, visszatértek a dzsungelbe is, csapdák, stb.
Ám mindez még nem feltétlenül az ötlettelenség, lehet szó az első rész előtti tisztelgésről is.
De azért a jakuza „magánszáma” az egyik predatorral, a régi akciófilmek „keménykedéseit” idézte, és így elég röhejes is. Még akkor is, ha az illető egy jakuza.
A másik, hogy a predatorok úgy használták a váll lézert, mint a golyószórót, miközben az a fegyver elméletileg tökéletes találatot ér el. Nem hibázik.
Itt meg úgy megszórják a dzsungelt, mintha csak valami tűzijáték lenne, és egy kezemen meg tudom számolni, hányszor találják el a célpontot.
Ezen kívül, az orvost küldik ki csalinak a mozi közepe tájékán. Ez is annyira logikus, kit küldjünk el, hogy ide csalja a halálosan veszélyes ellenfelünket? Természetesen az egyetlen személyt, aki igazán ért a sebkötözéshez, a sérülések kezeléséhez. Így gondolkodna egy rakás harcedzett veterán?
A találka Fishburne karakterével egyébként is elég fura, de amikor megérkeznek a menedékbe, a néger férfiú még el is mondja, hogy a gépek tönkre mentek, nincs energia… majd laza csuklóval felkapcsolja a világítást.
Én vagyok az egyetlen, aki ezt furcsálja?

A végére hagytam a panaszkodást, de akkor is kénytelen vagyok elismerni, hogy a Ragadozók egy egészen elviselhető film.
Én ugyan háromszor láttam már – elsőre azt mondtam, hogy ez egy sz…, másodjára nem is bírtam csak részletekben megnézni, míg a harmadik alkalommal már egész jónak bizonyult – és annak az oka, hogy ennyit késett a kritikám róla, annak tudható be, hogy első látásra elbátortalanított. El kellett telnie egy kis időnek, hogy újra rá bírjam venni magam a megtekintésre.
Ha a rendező úr visszavett volna a filozófiából és „csak” egy akció filmet készített volna, mi is egy lényegesen jobb mozit láthattunk volna.
Fordítva nem lett volna siker, mert az úgy már nem Predator mozi…
Amennyiben levagdalja a felesleges sallangokat a produkcióról, jobban sikerül egy közepes fölénél.
Egyszer mindenképpen érdemes megnézni, Predator fanoknak is kötelező  (ők vagy utálják, vagy szeretik majd) mert a magyar direktor munkája merőben más stílusú, mint az eddigiek.