Előrebocsájtom, hogy nem olvastam a könyveket, amelyek alapján készült ez a produkció. Ez némiképp előny és hátrány egyaránt.

A filmet egy bizonyos Paul Weitz rendezte, aki nem mondható túlbuzgó direktornak, mert csupán néhány mozit dirigált, köztük az Amerikai Pitét, amelyet azt hiszem mindenki ismer.

Ennek fényében bátran reménykedhettünk, hogy egy szép és igényes filmet kapunk. A látvánnyal maximálisan meg voltam elégedve, külön ki szeretném emelni az ötletes és kreatív főcímet.

Maga az alkotás nem az én világom, ezért nem is tudtam beleélni magam.

Tovább...

Mondhatni olyan tini „szappan” mozi az egész. Nehezen találtam ki azt is, hogy milyen stílusba sorolható be, mert a neten láttam többek között horrornak, thrillernek és vígjátéknak beállítva. Véleményem szerint ezekbe nem tartozik bele, talán csak egy picit.

Lényegében egy ifjúsági vagy családi filmről van szó, amely nem a történettel kívánja felhívni magára a figyelmet az már biztos.

Inkább igyekszik a nézőt elvinni egy sosem látott helyre, a cirkuszba, ahol szinte minden megtörténhet. Trendi módon keverték bele az egész mesevilágba a vámpír mitológiát, amely manapság csak úgy dübörög. Ezáltal még inkább eladható a film. Főleg azért, mert szelíd tini vámpírokról van szó (itt is).

A történetről csak nagy vonalakban szeretnék megemlékezni. Főszereplőnk egy Darren Shan nevű fiatalember, aki az átlagos tinédzserek mindennapjait éli. 16 éves, átlagos kamasz, akinek tiszta a szíve, jó jegyei vannak, de mégis valami többre vágyik. Itt is látszik, hogy a film milyen korcsoportot célzott meg. Valószínűleg minden 16 éves álmodozott már arról, hogy szuper képességeket szerez, ő lesz a hős, esetleg magára ölti a rég oly félelmetes vámpírok titokzatos alakját. A hasonló gondolatok keltése és megjelenítése a vásznon egyértelműen a célcsoportnak szól. Ebben nincs semmi rossz, pusztán egy kis marketing.

Hősünk legjobb barátja egy Steve nevű korabeli fiú, akinek jelleme szöges ellentétben áll Darrenével. Ő az, aki minden rosszban benne van és sajnálatos módon a fiút is magával szokta rántani. Mindketten igazi álmodozók, akik többek szeretnének lenni az átlagosnál. Steve-et a vámpírizmus foglalkoztatja, míg Darren oda van a pókokért. Mikor értesülnek arról, hogy a Rémségek Cirkusza a városukban fog fellépni, rögtön kapnak is az alkalmon és megnézik az előadást.

Itt aztán összetalálkoznak mindenféle fura fazonnal, amiket csak el tudtok képzelni. A fellépők között van egy Larten Crepsley nevű ember, aki valójában egy vámpír és egy pókos produkciót ad elő. A pókmániás Darren elcsórja a jószágot, mert miért ne alapon.

Az események beindulnak, Darren személyesen találkozik a vámpírral, a fiúból fél vámpír lesz. Megrendezi a saját halálát és temetését, ezzel örökre elköszönve régi életének és a cirkuszban talál új menedékre.

Steve-et pedig a gonosz erők környékezik meg, átalakítva őt egy vérszipoly nevű lénnyé, amely kb olyan, mint a vámpír. Csak ők képviselik a sötét oldalt.

A cirkuszban elkezdődik a beilleszkedés és a kiképzés, hogy Darren képes legyen megvédeni magát. A végén van némi harc, de minden tökéletesen kiszámítható.

Valószínűleg nem ússzuk meg folytatás nélkül. Ha 8-9 évvel ezelőtt nézem meg a filmet, akkor bizonyára jobban élveztem volna, de valahogy ez nem az én műfajom. Az egész produkció túl lapos volt, minden pontosan úgy történt, ahogy a néző várja.

Nem mutat semmi extrát, semmi újat ami miatt legendás mozivá válhatna. Egy teljesen átlagos film, amely vasárnap délutáni kikapcsolódásnak tökéletes azoknak, akik rajonganak a hasonló stílusú mozikért.

Összességében egy szép és igényes alkotás, amely túl sablonos, kiszámítható és távol áll az én stílusomtól, ezért nem is tudtam élvezni. A történet pedig korántsem akkora durranás.