A mozi nem akármilyen felütéssel veszi kezdetét. A főszereplő csurom véresen ébred, egy véres kés van mellette, de sehol egy hulla és nem a saját vére szárad rajta, majd… kopogtatnak a zsaruk.

Ezzel az ’in medias res’ kezdéssel rögtön meg is alapozták a produkciót és ez jó húzásnak bizonyult, ezt a paranoid, semmi sem tudható biztosra-hangulatot szinte végig megtartották.
Igazából ez a legelőnyösebb tulajdonsága a filmnek – a története mellett -, mert egyébként el kell ismerni, hogy a színészek teljesítménye nem eget verő, bár nem is rossz, ha őszinték akarunk lenni.

A nem újszerű, de hatásos kezdés után visszaugrunk az időben 40 napot.
Főhősünk a jóképű és sikeres nőcsábász, Marcus (Philip Winchester), akinek van egy-két nyugtalanító tulajdonsága. A díjnyertes szoknyavadász csoportterápiára jár nimfomániája miatt, de igazából parasomniája sokkal zavaróbb. Lényegében alva jár, mely miatt gyakran kerül kényelmetlen helyzetekbe. Rendszerint egy szál alsóban ébred különböző helyeken és sosem emlékszik arra mi történt vele és hol járt. Elhatározza, hogy változtat az életén, ebben segítségére van barátja, Justin (Tim Draxl) és a szomszéd lány, Becky (Lacey Chabert). Ám vérének nem tud parancsolni és összejön a legjobb barát feleségével, aki aztán eltűnik és ezzel egy időben vércseppek tűnnek fel, melyek Marcus ajtajához vezetnek. Minden jel arra utal, hogy a férfi megölt valakit. De kit? Hol? És legfőképpen miért?

Erre persze majd fény derül, mi több az alvajárás okát is megismerhetjük, de addig csupa kétely és izgalom a film. Jól teremtették meg a hangulatot, bár a misztikumból gyorsan veszít.
Mégis, olcsó mozi létére kifejezetten jó, leköti a nézőt, miközben ügyesen bontakozik ki a történet, ami homályos foltok összessége és csak óvatosan tisztul ki a kép.
Maga a történet sem túl bonyolult, nincs is igazán benne semmi újszerű, de a kellemes atmoszféra, a folyamatos kétségek, a főszereplő próbálkozása, hogy megváltozzon, majd elkeseredett nyomozása, miközben semmit sem ért az egészből, de mégis minden jel arra mutat, hogy megölt valakit.
Az egyébként is nagy feszültséget még tovább élezi a rendőrség fenyegető jelenléte, és amikor már az őrületig elhúzzák, akkor oldják fel a zaklatott helyzetet.
Mindenképpen jó választás az Alvajáró, hiszen másfél óra szórakozás, bele lehet merülni – ami nem kis szó –, nem az az altató típusú film.