Hotel Transylvania – Ahol a Szörnyek Lazulnak

Igen, valóban azt mondtam, hogy ki nem állhatom az animációs rajzfilmeket, az utolsó, amire azt mondtam, hogy rendben van, a Rango volt.
Ezt és a Loraxot csupán teszt jelleggel tekintettem meg.

Ki akartam próbálni, hogy vajon mennyire érdeklik a mai rajzfilmek a gyerekeket.

Azt kell mondjam, valóban elég lazulósra sikerült ez mese és mindenek előtt azt is el kell mondanom, hogy abszolút nem a gyerek közönségnek szánták. Szerintem manapság egyik sem készül gyerekek számára. Ebben is túl sok olyan poén van, amit gyerekek nem érthetnek, ráadásul túl gyors, ezért a gyerekek nem biztos, hogy követni tudják.
Mókásnak – helyenként – mókás, de ezeket a finomságokat egy gyerek még nem tudja értékelni.
De felnőttként nekem sem ment…

A sztori lényege, hogy Drakula a vámpír gróf úgy dönt, hogy épít egy olyan menedéket a szörnyeknek, ahol nem kell rettegniük az emberektől. Erre a döntésre az emberek gonosz viselkedése és a feleségével történtek miatt jut. Felépíti a hotelt, ahol egyedül neveli kislányát, aki viszont felnőtté érik, amikor betölti a 118-ik „életévét”. A lány unja már a négy falat és világot szeretne látni, ám ettől apja minden eszközzel próbálja megóvni, illetve rávenni, hogy elálljon szándékától.
A nagy szülinapi készülődés keretében, Drakula összes barátja eljön és megtelik a szálloda szörnyekkel. Lesz itt mindenféle: Múmiától, a farkasemberi, a jetin át, minden.
Az ismertebb borzalmak feltűnnek az alkotásban.
Drakula nagy munkában van a születésnap miatt, de minden tervét, reményét felborítja egy ember érkezése. A fiatal srác nyomában felbolydul a szálloda, a szörnyek elől azonban el kell titkolni valódi kilétét a botrányt elkerülendő.
Ez viszont nem könnyű feladat, hiszen a srác első ijedelmén túltéve önnön magát összehaverkodik az összes bestiával és azok is megkedvelik őt.
S ha ez nem lenne elég, még Drakula lányával, Mavis-szel is egymásba szeretnek.

Persze helyeztek el a történetben jócskán mondanivalót és tanulságot, jó elcsépelt is lesz ezáltal. Ne ítélkezzünk a másik kinézete alapján, ha jobban megismerjük egymást kiderülhet, hogy igaz barátra, esetleg szerelemre lelhetünk abban, aki másmilyen mint mi.
Ahhoz nem kell megnézni ezt a rajzfilmet, hogy ezt megtudjuk. Ennél jobb alkotások is megmutatták már nekünk ezt a bölcsességet. Ismétlés a tudás anyja, de a filmiparban ugyanez csupán unalmas.
Jópofa dolgok is vannak benne, – csak kevés - de közel másfél órát nem tud kitölteni, sokszor nagyon erőltetett, rengeteg a szleng is, ami eléggé zavaró. A rajzfilm érdekessége gyorsan megfakul, majd az egész ellaposodik. Legnagyobb hibájának mégis azt nevezném, hogy a gyerekeket ez nem köti le.
Végignézik ugyan, (bár gyereke válogatja) de elkalandoznak közben, nem figyelik, utólag elbeszélgetve róla, kiderül, hogy nem is értették. A sok felnőtteknek szóló kikacsintás miatt gyerekeknek nem való (Mégis hogy tudnának értékelni egy Alkonyat-poént?) viszont az alkotás összességében gyenge, felnőtt szemmel is.
Pár ötletes apróság és néhány jobb geg még nem elég, hogy jónak nevezzünk valamit.
Ennek fényében a Golden Globe jelölést sem értem – ennyire gyér volt az év animációk terén? – mivel még csak szépen animáltak sem nevezném.
Felnőtt rajongók nézzék meg, ha szeretik az animációkat, amik évről évre egyre nagyobb hulladékok, ám gyerekeket kár elé ültetni. Egy Kishableánnyal sokkal többet érünk el.

4

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről