A Nagy Klasszikusok Hétvége nyitányaként ismerkedjünk meg ezzel az 1957-es filmtörténeti remekművel. A Híd a Kwai folyón egy kultikus háborús klasszikus, amely jól kiállta az idő próbáját. Még mai szemmel is lenyűgöző alkotás, amely képes lekötni a nézőt. Az IMDB toplistájának 78. helyén áll jelenleg, értékelése 8.4, amely körülbelül 60.000 szavazatból tevődik össze. Ebből is látszik, hogy ezt a mozit még a mai napig sem lehet leírni.

Díjak és jelölések:
Golden Globe díj (1958) - Legjobb rendező: David Lean
Golden Globe díj (1958) - Legjobb színész - drámai kategória: Alec Guinness
Golden Globe díj (1958) - Legjobb film - drámai kategória
Oscar-díj (1958) - Legjobb film: Sam Spiegel
Oscar-díj (1958) - Legjobb rendező: David Lean
Oscar-díj (1958) - Legjobb férfi főszereplő: Alec Guinness
Oscar-díj (1958) - Legjobb operatőr: Jack Hildyard
Oscar-díj (1958) - Legjobb adaptált forgatókönyv: Carl Foreman, Pierre Boulle, Michael Wilson
Oscar-díj (1958) - Legjobb vágás: Peter Taylor
Oscar-díj (1958) - Legjobb filmzene: Sir Malcolm Arnold
Oscar-díj (1958) - Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Sessue Hayakawa

A cikk még nem ért véget, ide kattintva folytatódik...

Azt hiszem az imént felsorolt díjak és jelölések önmagukért beszélnek. Az 1958-as esztendő meghozott David Lean rendezőnek mindent, amire egy direktor vágyhat. Igaz nem csak ezzel az egy filmmel büszkélkedhetett, de egész biztos nagy örömben volt része a fogadtatás láttán. Nem mellesleg David Lean felelős az Arábiai Lawrance-ért és a Doktor Zsivágóért.

A Híd a Kwai folyón az 1943-as esztendőbe kalauzol bennünket, Ázsiába. Egy hadifogolytábor mindennapjait mutatja be, akiket rákényszerítettek a japánok, hogy hidat építsenek nekik. Egyik főszereplőnk Nicholson ezredes, akit az utánozhatatlan Alec Guinness kelt életre. Akinek nem cseng ismerősen az azóta már elhunyt színész neve, csak annyit mondok: Obi-Wan Kenobi.

A mozi akár egyfajta propagandafilm is lehetne, hiszen elég egyoldalúan mutatja be a brit katonák és a japán haderő konfliktusait. Legalábbis az elején ez volt az érzésem, de az idő előrehaladtával kezdett kisimulni a dolog. Ettől függetlenül igaz, hogy az angolszász katonákról szól minden. Az ő nemességüket, páratlan kitartásukat mutatja be a film és emeli egy magasabb szintre. Eközben a japán elfogók gátlástalan gonosztevőnek tűnnek, de ez az éremnek csak az egyik oldala.

Jól átadták a nézők irányába a brit makacsságot és arroganciát. A probléma abból adódott, hogy a genfi egyezmény értelmében a tisztek megtagadták a fizikai munkát, aminek a tábor őnagysága, Saito ezredes nem örült túlzottan. Kétségtelen, hogy az angolok elérték céljukat, még a halál árnyékának völgyében sem engedtek.

A propaganda-jelleg tovább erősödött, amikor a britek a fejükbe vették, hogy bizony korrektül megépítik a hidat és megmutatják fogva tartóiknak és ezzel együtt az egész világnak, hogy mennyivel többet érnek emberileg.

A dolgok akkor kezdtek érdekes fordulatot venni, amikor a másik főszereplőnk, Shears csodával határos módon megszökött a táborból és találkozott egy különleges egységgel, akik az ominózus hidat akarták felrobbantani. A férfi ismerte a terepviszonyokat, ami jól jött a katonáknak.

A film vége nem túl rózsás, de ne is csodálkozzunk, ilyen a háború. Végül a híd csak felrobban, óriási katasztrófát okozva. Főszereplőink többsége nem éli meg a másnapot.

Összességében egy hatalmas klasszikus, amely mind a mai napig kimagasló szórakozást nyújt. Páratlan filmélmény a régmúlt hatalmas színészeivel. Aki még nem látta, kölcsönözze ki gyorsan.