Volt szerencsém megtekinteni a kultikus Hellraiser, szám szerint hetedik mozgóképes verzióját. A magyarul Pokolkeltő című könyvből, a Deader óta készült még egy, és jön a következő is. Egyébként meg nyolc résznek örülhetünk eddig. Bár hallani, hogy kijön egy új rész hamarosan.
Clive Barker, e sorozat írója, az egyik kedvencem, de a film nem lesz az.
Az összes Hellraiser alacsony költségvetésű volt, de ez nem idézi a könyv és az első filmek jellemző hangulatát sem.

Ébresztő…
Van nekem ez a "cím mániám", de talán elnézitek, amiért ennyit törődök a filmek címével, illetve azok fordításaival. Szóval a cím Hellraiser (Pokolkeltő) Deader. Nem mondom, hogy nem lennék bajban, ha nekem kellene ezt a szót lefordítanom, de miért Halálosnak fordították?
Most hirtelen az „er” végződésű szavakra két példa jut eszembe:
A fokozás középső foka, és bizonyos szakemberek (carpenter, miller, stb.) neve.
Akkor mondjuk az asztalos mintájára lett halálos?
Na, felülemelkedek most már ezen, és rátérek a lényegre, elvégre nem hinném, hogy túl érdekfeszítő lenne a nyelvi okfejtésem. Bár a film sem az...

A film főszereplője Keri Wuhrer, akit én a Sliders című sorozatból ismerek. Ő egy vagány oknyomozó újságíró, akit behívat a főszerkesztő, hogy mutasson egy érdekes videó felvételt.
A felvételen egy különös szekta (Hullák) szeánsza tekinthető meg, ahol egy lány elkövet egy rituális öngyilkosságot, majd feltámasztják. A főszerkesztő megbízza hősnőnket, hogy menjen oda, Bukarestbe, és épüljön be a szektába. Amy Klein, ugyanis ez az újságírónk neve, megérkezik a videó feladójához, ám az megfojtotta magát. Kutakodni kezd – jó sok ujjlenyomatot hagyva egy gyilkosság potenciális helyszínén – talál egy új felvételt és egy furcsa fém kockát. Itt bekövetkezik a film egyetlen igazán horror jelenete, hősnő és a hulla kettősének előadásában. Feszült, nyomasztó a hangulat és bár sejthető, hogy a hulla megmozdul, sokáig feszítik a húrt.
A film egyébként nem fest túl szép képet szomszédunkról, nem hiszem, hogy a román ország imázs központ örülne, ha látná ezt a filmet.
Amy visszatér a szállodába, ott megkínozzák a film során elég gyakran előforduló emlékek, majd a kockát tanulmányozva hallucinációi lesznek. Vagy mégsem?

Megjelenik a Hellraiser epikus alakja is, Pinhead, aki vált pár szót a nővel, ám a filmben nem kap olyan komoly szerepet. Nincs Hellraiser szaga a filmnek sem…
Újságírónőnk nyomozgatni kezd, eközben utazgatni néha egy elég bizarr metrón is, majd eljut a szektához, ahol megtanulja, hogy a kocka csupán átjáró és a valóság nem valóság, meg egyéb misztikus szövegeket.
Erre a hangulatra sem fektettek túl nagy hangsúlyt!
Aztán úgy alakul, hogy rajta is elvégződik a szertartás, visítozik egy adagot a fürdőszobában, és ez az a pont ahol kissé bebonyolódik a cselekmény, nehézkessé válik a követése a történéseknek. Gyakori helyszínváltás, bizarr események következnek, majd ismét a szekta központjába kerülünk, ahol a szokásos, hellraiser-ös láncolós jelenet látható. Majd egy szörnyen rosszul megjelenített cafatokra szakítás. A vége azonban borzasztó ötlettelen, főszereplőnk csak úgy tud megmenekülni a Cenóbiták karmai közül, hogy inkább öngyilkos lesz.
Én kedvelem Clive Barkert, bár az ő filmjeivel is az a baj, hogy nem lehet ábrázolni azt a különös összetettséget - ahogy ő alkot - egy filmben. Talán a mai technikákkal lehetne, de többnyire kisköltségvetésű mozik készülnek az ötleteiből. A Deader-nek nincs Pokolkeltő hangulata, önálló mitológiája sincs előtérben, nincs betekintés ebbe remekül kitalált világba. Csak Pinhead, mint valami nevetséges mumus. Szóval nem jó film. De nem is borzasztóan rossz, lényegében egy kis jóindulattal, ezért nem kapta meg a szar film cimkét.