Nem fogok feleslegesen kertelni, nekem fele annyira sem tetszett ez a film, mint amennyire vártam. Pedig azt sem lehet mondani, hogy nem vagyok fogékony az ilyesmi témájú alkotásokra, kifejezetten szeretem a jó drámákat.
Az egyik ok, amiért nem tetszett, hogy nem tudtam azonosulni a főszereplővel.
Sokaktól hallottam a film megnézése előtt, hogy „ha tetszett a Benjamin Button, akkor nézd meg ezt is, mert ugyanolyan kategória ugyanazon a színvonalon”.
Ezek a gondolatok jártak a fejemben, okvetetlenül is hasonlítgatni próbáltam a kettőt.
Ez valószínűleg hiba volt, de nem bánom, mert elsődlegesen nem az az oka annak, hogy nem tetszett a Hét élet, hogy nem tudtam magam beleélni. Az igazi problémát az jelentette, hogy a kétórás film felénél már 90%-ig tudtam, hogy mi lesz a kimenetele. Nem ütött semekkorát a vége. Amikor Will Smith a kocsiban beszélgetett a csajjal, és azt mondta, hogy „ez nincs benne az alkuban”, akkor felegyenesedtem és azt mondtam magamban, hogy basszus ez oda akarja neki adni az… izét (inkább nem mondom ki). Innentől kezdve megállíthatatlanul zakatolt a történet az elkerülhetetlen irányába. Nem szépítem a dolgokat, hatalmasat csalódtam a Hét Életben, el is vette a kedvemet az ilyesmi drámáktól egy időre. Most kapaszkodjatok meg: még az 1x03-as Mental is jobban ott volt nálam, és ez elég nagy szó!
Pozitívumként meg kell említenem Will Smith színészi játékát, ami fantasztikus volt.
Végig láttam a szemében a világfájdalmat, azt hogy meg akar halni, de ugyanakkor még nem végzett itt a földön. Folyamatosan mosolygott, hogy mindenkinél jó benyomást keltsen, de minden mosoly után eszméletlenül jól hozta a mély szomorúság álarcát.

Le a kalappal!

Az én nyavalygásomtól függetlenül ajánlom a filmet a drámák kedvelőinek, és akiknek tetszik, feltétlenül nézzék meg utána a Benjamin Button különös életét, és hasonlítsák össze magukban a kettőt. De félre ne értsetek, nem nézhetetlenül rossz a Hét Élet, csak számomra kevés volt ahhoz, hogy elcsábítson és meghasson.