Az egyik kedvenc filmemet hoztam ma nektek. Ez az 1976-os filmlegenda a Hálózat, melynek a forgatókönyvét Paddy Chayefsky írta, míg a rendező a kiváló Sidney Lumet volt. Számtalan díjjal jutalmazták az évek során, négy Oscar többek között, és a tagja a 100 legjobb amerikai filmnek is. Amennyiben ez nem hangozna eléggé meggyőzően, hagy mondjam még el:
Tényleg baromi jó film! :D

„I want you get mad!”

A film főszereplője Howard Beale (Peter Finch), aki már hosszú évek óta dolgozik a UBS-nek.
Jelenleg hírolvasó, ám úgy alakul, hogy elbocsátják. Az egyébként is feszült élete ettől fenekestül felfordul és bejelenti, hogy élő adásban öngyilkos lesz. Erre persze hatalmas balhé kerekedik, de végül nem bocsátják el, mert megemelte a nézettséget. Ezért hagyják, hogy azt mondja, amit akar.
Tehát Beale kap egy saját műsort, ő a „dühös próféta” minden este szónokol a Tévénézőkhöz és egy humánusabb, élhetőbb élet érdekében emeli fel a hangját. Úgy hiszi, Isten szólt hozzá.
Elege lett és azt akarja, hogy mindenki észrevegye és kimondja:

"I'm as mad as hell, and I'm not going to take this anymore!"
(Pokolian dühös vagyok, és nem tűrök tovább!)

Beale határozottan kezd egy őrültre emlékeztetni és jó barátja Max Schumacher (William Holden) próbál segíteni rajta, megvédeni a szenzáció és pénzhajhász média-hiénáktól. De nem túl sikeres, hiszen még a saját életét is alig-alig tudja rendezni. Beleszeret Diana Christensenbe, (Faye Dunaway) és egy darabig lángolnak is az érzelmek, de Max túl későn ébred rá, hogy a karrierista, érzéketlen, végső soron szociopata nő, egyszerűen képtelen a munkáján kívül mással is foglalkozni.
Ám a munkájában kiváló. Ő intézte el, hogy Beale műsort kapjon, hogy a csatornánál maradjon, eközben terroristákkal paktál egy új műsor okán, mindig maximális fordulatszámon pörög.
Beale ezalatt elveti a sulykot és olyasmit is szóba hoz, ami nem igazán tetszik a tulajdonosnak.
Ez pedig az üzlet, a pénz, a hatalom kérdésköre, mindez interkontinentális, globális méretekben.
Ezért behívatja magához és egy színpadias beszéd keretében beleszuggerálja, hogy mit kell mondania a műsorában.
Ebből következik, hogy a műsor nézettsége esni kezd, a csatornánál kétségbeesnek, míg végül hidegvérrel döntést hoznak egy ember életéről, pontosabban haláláról.
Csak úgy tudnak megmenekülni, ha Beale-t élő egyenesben megölik. Erre kérik fel a korábbiakban megismert szélső baloldali terrorszervezetet. Végül Beale-t agyonlövik mindenki szeme láttára és a film az ő holttestéről készült közelikkel végződik, melyeket kis osztott képernyőkön mutogatnak.
Azt hiszem nem szükséges részleteznem, hogy Beale karakterének miben rejlik a drámája.

Alapvetően minden karakter tönkre megy. Kivétel nélkül szembesülnek, Beale és egymás példáján keresztül, azzal milyen életet élnek és mennyire nem tudnak mit kezdeni saját magukkal.
Illetve, hogy mások mennyi mindent „kezdenek” velük a tudtuk, akaratuk ellenére.

Mindenkinek, kivétel nélkül, csak ajánlani tudom ezt a kiváló alkotást. Azoknak pláne, akik szeretnének egy kicsit betekinteni a média világába, hogyan is működnek a dolgok a valóságban.
Persze, el kell ismernem, hogy a Hálozat példája, nem nélkülözi az extrémitást, de mégis riasztóan közel áll az általunk ismert realitáshoz. Lumet sok mindent kimondat a szereplőin keresztül, amiben kőkemény társadalom-és médiakritika nyilvánul meg.
Önmagában ilyen Beale karaktere, vagy Diana, aki egy megromlott nemzedék tagjaként, gyakorlatilag nélkülöz mindent, amitől ember lehetne. A film nekiugrik a hatalomnak, annak a hatalomnak, ami nem látszik, mert politika, média, közélet, sport és bulvár-paravánok mögött bábozik velünk.
Egy-két idézetet még mindenképpen megosztanék az olvasókkal.
„Az FCC-nek csak ahhoz van joga, hogy rákkopintson a kezünkre!”
Ezt, ha emlékezetem nem csal, Robert Duvall mondja. Az FCC, működése alapján közel azonos a mi ORTT-kel. Hát nem érdekes? A párhuzamok, a párhuzamok, ugye…
„- Azt akarom, hogy elmond az embereknek az igazságot!
 - Az emberek nem akarják tudni az igazságot!”
Szerintem ez is önmagáért beszél, nincs ezen már mit ragozni.

A film egyszerűen remek, nem azért mert izgalmas, hanem mert az embert szólítja meg, aki mindig sejti, hogy szar van a palacsintában, de nem meri szétnyitni azt, hogy megbizonyosodjon.
Inkább szó nélkül megeszi. Az a biztos…