A retro sci-fi hétvége következő bejegyzése egy robotos film a '80-as évekből ami nem a Terminator. A sokkal kevésbé, vagy talán egyáltalán nem ismert Gyilkos robotok-ról van ugyanis szó. Az elborzasztó, eléggé ZS kategóriásnak magyar címtől (ezúton szeretnék gratulálni a magyar címadóknak, igazán fantázadiús munkát végeztek ezúttal is) nem kell megrémülni, ugyanis ha nem is kiemelkedő, de mindenképpen érdekes, egyszeri nézésre kiválóan alkalmas moziról van szó, ami szintén elég sötét jövőt vázol fel. Érdekességként meg kell említeni, hogy a pár éve elhunyt, a Jurassic Park-ot, a Zaklatás-t és egyéb híres bestseller-t is jegyző Michael Chrichton tollából származik a forgatókönyv és a rendezést is ő vállalta magára. Az USA-ban bukta volt, nálunk és Európa többi országában viszont rendesen zabálta a nép Chrichton robotos szösszenetét, így akár még a köztudatban is maradhatott volna, az idő próbája viszont Cameron Terminator-át igazolta, ezúttal helyesen ugyanis tényleg az a jobb alkotás, de a Gyilkos robotknak sincs igazából semmi szégyellnivalója.

Folytatás...

A nem túl távoli jövőben járunk, ahol a technika új vívmányai a robotok szerves részei lettek életünknek, jelen vannak a háztartásokban, az építkezésekben, a mezőgazdaságban vagy ép őrző-védő feladatot látnak el. Azonban, mint azt tudjuk amit ember készített és elromolhat, az bizony el is romlik és egy robot meghibásodása bizony komoly problémákat tud okozni. Az ilyen esetekre a rendőrség külön egységet alkalmaz,Jack Ramsey és társa Karen Thompson lép közbe, ha rakoncátlankodik a technika. A városban pedig egyre inkább szaporodik a megőrült gépek száma, és egyre többször fordul elő a legsúlyosabb eset: amikor egy robot embert öl. A háttérben egy őrült és gátlástalan feltaláló és mikrochipei állnak, az áldozatok száma pedig folyamatosan nő.

A Gyilkos robotok egy ízig-vérig '80-as évekbeli film, ez látszik a stílusán és a megvalósításán is, így nem csoda ha az emberben nosztalgikus érzéseket kelt. De azt sem szabad elfelejteni, hogy ezek a trükkök és megoldások akkoriban forradalminak számítottak, sőt a már sokszor említett Terminator-t meg is előzik ilyen téren. A robotok viszont főleg kocka alakúak és a tipikusan az adott évtizedre jellemző idétlen géphangon szólalnak meg. Mégis időnként felcsillan Chrichton fantáziája, egy két gép kifejezetten ötletes és egyedi, mint pl. a főgonosz hőtérképkövető, óriási kaliberű pisztolya (igazából zsebágyú), aminek a lövedékeit ügyesen végigköveti a kamera, ilyet azóta többször is láthattunk pl. David Fincher filmjeiben.

Itt ismét a Terminator-t kell felhoznom, de azzal a filmmel egyetemben a Runaway is arra a félelemre erősít rá, hogy mi történne, ha az egyre jobban fejlődő technika és mesterséges intelligencia egyszer csak az ember ellen fordulna és el akarná pusztítani a teremtőjét. Elégg népszerű téma lehetett ez akkoriban, hogyha egy éven belül két sci-fi is ezt választotta központi témájául, pedig akkoriban ez a technológia még igencsak gyerekcipőben lépkedett, és Michael Knight beszélő autójának K.I.T.T.-nek a memóriája is csak 500 MB-os volt (akkoriban ez elképzelhetetlen méret volt, ma már egy szimpla CD-re több adat fér). Ma a GPS-ek, számítógépek és mesterséges intelligenciák korában ez jóval aktuálisabb téma lehetne.

A mozi egyébként az akciódúsabb és látványosabb sci-fi-k népes táborát erősíti, vannak szép robbanások, lövöldözések, autós üldözés, hullanak az emberek, mindez az akkori filmgyártás technikai színvonalának maximumán, mondanivaló ellenben lényegesen kevesebb. A főszerepben, Magnum, azaz Tom Selleck, akinek sajnos a filmjei nem váltották be a hozzá fűzött reményeket és igazi sikert mindig csak sorozataival tudott elérni. Pedig, ahogy ez itt is látszik egész jó akcióhős válhatott volna belőle, ha tud érvényesülni. Sajnos nem tudott és így a karrierje sem élte meg a '90-es éveket. Társa szerepében Cindy Rhodes-t láthatjuk, aki főleg táncos filmekből (Flashdance, Dirty Dancing) lehet ismerős, ő sem mondhat azonban túl sikeres karriert magáénak.

Az igazi meglepetés azonban a főgonosz Luther figurája, akinek szerepében nem más tetszeleg, mint a legendás KISS együttes, legendásan hosszú nyelvéről elhíresült, basszusgitáros-énekes-frontembere Gene Simmons. A többi vásznon szerencsét próbáló rockzenésszel szemben a Simmons valóban tud színészkedni. Bár érdekes arcberendezése és mély hangja már önmagában is alkalmassá teszik az őrült feltaláló szerepére, és a sminkesek is kellően rádolgoztak a szemére néhány kontaklencsével, ő erős játékával mindezt fokozza és hátborzongató figurává teszi, a (már akkoris elég sablonos) karakterét. Meg persze arról sem feledkezzünk meg, hogy általa magyar vonatkozást is kap a film, hiszen, bár ezt sokan nem tudják a nyelvöltögetős úriember magyar gyökerekkel rendelkezik és bár már nem itt született még most 60-on felül is jobban beszél magyarul, mint pár alig pár éve kivándorolt honfitársunk.

Pluszba feltűnik még az ekkor igencsak fiatal és nagyon bomba formában lévő Kirstie Alley is, bár ő túl sok vizet nem zavar, szinte csak látványosságként van jelen, mint láncdohányos titkárnő és Simmons úr barátnője.

A Gyilkos robotok egy nosztalgikus, retro hangulatú, jól megírt és ügyesen megrendezett sci-fi, az akciódúsabb, szórakoztatóbb fajtából. Nem számít igazán klasszikusnak, nem is akkora alapmű a műfajon belül soha, mint a Szárnyas fejvadász, vagy a Terminator, de egyszeri nézésre mindenképp megteszi, a műfaj és a régi filmek kedvelői pedig nyugodtan tegyenek vele egy próbát, persze csak eredeti nyelven, mert Gene Simmons dörmögését csak úgy érdemes hallgatni.