Jaj, ez a film! Visszaemlékezve arra a pillanatra, amikor ráakadtam a trailerre, eszembe villan az a fajta visszafogott izgalom, hogy: „De jó kis akció mozi lesz ez!”
A bemutató alapján nem azt kaptam, amit vártam. Nem írom le a filmet, de távolról sem mondhatni, hogy jó akció mozi lett. Vagy csak jó film…

„Some of them want to abuse you. Some of them want to be abused.”

Marilyn Manson örökzöld Eurithmics feldolgozásának dallamaival kezdődik, mely számomra bizalomgerjesztő volt. Nem mintha nagyon kedvelném Manson zenéjét, bár ez a dala jól sikerült.
Persze jó alapból nem nehéz dolgozni…
Reklámokat látunk kezdésként, majd rögtön egy nagy ütközetbe csöppenünk, amivel nincs is igazán gond, a trailer után ez volt várható. A filmbeli akciójelenetek elég pergők, gyorsak (talán túl gyorsak is), van bennük minden. Lövöldözés, vér, robbanások, haláltusák, stb.
Azonban akad egy nagyon komoly probléma velük, ez pedig nem más, mint hogy elég kevés van belőlük és egyre rövidebbek.
Azt szerintem mondanom sem kell, hogy ez egy akció mozi esetében nem egy előnyös tulajdonság.
Én nem tudom, talán azért olyan gyorsak, hogy jobban érzékeltessék a valódiságát a harcnak, de már-már zavaró a sebesség. De még ennél is jobban zavar, hogy kevés az akció!
A film gyökérzetét jelentő alapokat ötletesen egy Tv show keretében meséli el a világot kézben tartó játékok fejlesztője. Alapvetően a lényeg annyi, hogy Ken Castle (Michael C. Hall, vagy ha jobban tetszik, Dexter) kitalált egy mesterséges, virtuális valóságot, melynek a Közösség nevet adta. Ez egy kicsit Sims-es, Second Life-os, világszerte nagyon kedvelt játék, melyben az emberek teljes mértékben kiélhetik magukat. Lehetnek felhasználók, akik fizetnek az élményekért, és lehetnek, akik a virtuális térben dolgoznak, hagyják, hogy mások rajtuk keresztül szerezzék meg azokat a bizonyos élményeket.
Ez a Közösség valami elképesztő. Nem bírtam felérni ésszel, miért így ábrázolták a készítők, ahogy.
Ez alapján minden felhasználó idióta, nimfomán, szociopata és komoly ízlésficammal van megáldva, ami az öltözködést illeti. Ezt miért így kellett? Hogy kihangsúlyozzák a befolyásolt emberek ostobaságát? Hogy egy ilyen játék mit hoz ki belőlünk?
Talán… de én ezt túlzónak érzem.

Ken Castle azonban nem elégedett meg a Közösség sikerével és tovább fejlesztette játékát, ebből lett a Mészárszék. Egy játék, amiben elítélteket irányíthatnak egy beültetett chip segítségével a felhasználók, igazi csatákban, igazi vért ontva, igazi halált osztva.
A főhős egy Kable (Gerald Butler) nevű elítélt, akit az egész világon sztár kultusz övez, mivel már csak négy ütközetet kell túlélnie és akkor elnyeri a szabadságát. Ugyanis harminc csata után bárki szabad emberként távozhat. De természetesen, nem igazán jutnak el ideáig a kóter foglyok…
A csaták egyébként jól megkomponáltak, sokban hasonlítanak egy valódi számítógépes játékra.
Szegény fogoly csak azokat a parancsokat teljesítheti, amiket a felhasználó ad neki, hiába tenne ő mást.
Kable - a séma szerint – egykor családos ember volt, de aztán átverték, majd sittre vágták.
A főhős és Castle között feszültség vibrál, ami természetesen abból fakad, hogy ismerik egymást korábbról. Kable sikere töretlen és három alkalommal sikeresen eljut a mentési pontig.
Már csak egyetlen harc van hátra és szabad ember lehetne…
De a Castle-féle rendszereket egy Emberek (Humanz) nevű hacker csoport támadja és felkeresik Kable játékosát, egy fiatal kölyköt, majd segítenek neki, hogy beszélhessen az elítélttel. Ennek célja csak annyi, hogy rávegyék: Engedje Kable-t egyedül, önmagától küzdeni. Mondjon le az irányításról!

Kable végül kijut az irányítatlan területre, majd megszökik az utolsó meccséről. A Humanz segít neki megkeresni a feleségét, aki a Közösségben dolgozik, hogy visszakaphassa a kislányát.
Eztán persze megtudunk mindent. Mi történt korábban, miért történt, ki volt a hibás, ki volt az áldozat, és ki állt mindezek mögött. Kable visszakapja a feleségét, de a lánya Castle-nél van, ezért fogja magát és elmegy érte. Itt lezajlik egy elég bizarr táncikálós jelenet Castle és pár rab részvételével.

A végjáték dramaturgiája szokásos sablonokat követi, a jó győz, a gonosz veszít.
Aztán persze a film egy Game Over felirattal ér véget.
Nincs könnyű dolgom ezzel a filmmel, mert akadt azért jó pár dolog, ami tetszett, de akad legalább ugyanannyi – vagy még több is – ami meg nem nyerte el a tetszésem.

Örömmel láttam a komor, üzleties, anti humánus jövőkép ábrázolást, ami azonban túlzásokba esett.
Az ötlet nem hiányzott a filmből, de vagy átestek a paci túloldalára, vagy felületesek maradtak.
Érezhető a kritikus hangvétel, de túl érintőleges az ábrázolás, nem elég hangsúlyos, az egész film kicsit szellős, nincsenek összekötve a részletek.
Az biztos, hogy nem azt kaptam, amit vártam. Több akcióval, hosszabb harcjelenetekkel tűrhető film lehetett volna belőle. Én a készítők helyében a Mészárszék játékot hangsúlyoztam volna és nem egy világellenes összeesküvést.