Ha már úgy is foglalkoztunk a remeklő első résszel, akkor már miért ne vegyük górcső alá a folytatást is. Az idén kijött mozi – csak DVD-re – gyakorlatilag lerombol mindent, amit az előző rész felmutatatott.
Valami elképesztően gyenge, igénytelen, röhejes produkcióval rukkoltak ki.
Néztem is, hogy mégis mi ez a … aztán utánajártam a dolgoknak.

Ha érdekel mire jutottam…

Az elején kezdve: Joe Carnahan filmjének sikere miatt berendelődött a folytatás, ám Carnahan dobta projektet A szupercsapat miatt. Így egy bizonyos P. J. Pesce ült a rendezői székbe, míg a story-t  Olatunde Osunsanmi írta, akinek a Negyedik típusú találkozások (The Fourth Kind) című ál-dokumentumfilmet köszönhetjük. Ha Pesce neve nem lenne ismerős, az azért lehet, mert eddig még csak olyan „klasszikusokhoz” volt köze, mint a Lost Boys 3 és a From Dusk Till Night 3.
Most megkapta a lehetőséget, hogy bizonyítson a Smokin’ Aces franchise-al, de nem tudott élni a lehetőséggel.

Nem könnyű szavakba önteni azt a borzalmat, amit e film jelképez, hogy mit éltem át, amikor megtekintettem, és hogy mennyire mélyen döngöl a földbe mindent, amiben az elődje jó volt. Osunsanmi nem bajlódott sokat, alapvetően lemásolta az első rész történetét, csak mások a szereplők, más a helyszín, de a lényeg ugyanaz.
Ja, meg sokkal rosszabb…
Egész végig olyan érzésem volt, mint ha egy picit jobb Asylum mozit bámulnék. DVD-re jött, a sztárok és a rendező is elpártolt a produkciótól, mindezt megértem, de ez már magyarázat kell legyen egy ilyen gyenge teljesítményre? Aligha…

Vegyünk egy idősödő FBI hírelemzőt (Tom Berenger), akire valamilyen oknál fogva bérgyilkosokat küldenek. De senki sem tudja miért! Az FBI védő őrizetben tartja. Annyival cifrázták ki, hogy egy bizonyos napon kell kivégezni, éjfélig. Utána már nem ér a nevem…
Walter Weed (Berenger) egy szupertitkos, szuper biztos lokálban kerül elhelyezésre, ahol számos ügynök vigyáz rá.
A bérgyilkosok ismét bemutatásra kerülnek, színtisztán másolva az első rész stílusát.
Ismét befut Lazlo Soot, és a Tremor család is tiszteletét teszi, ám most apuka, az életben maradt Lester, szellemi toprongy fivére és a kishúga igyekszik elkapni a csóri hírelemzőt. Emellett még megjelenik Ariella Martinez (Martha Higareda), mint Femme Fatale és Finbar McTeague (a brutális Vinnie Jones).
Ismét felsorakoznak a gyilkosok, megkezdődik a gyülekező, az előkészületek ismét hosszasak, szintén kb. egy óra után „indul be” a film, de ebben az esetben ez is kevés.
Nem menti meg a filmet semmilyen akció sem.

A vége persze a megszokott csavarosdi, megpróbáltak nagyot robbantani, de nekem már elvették a kedvem. Nem is igazán értékelhető, hogy egyfajta Amerika lejáratása Vol. 111-et kapunk, amiben több valós eseményt írnak a story-ba.
Arról nem beszélve, hogy amikor nekiálltak törpe bohócokat ágyúzni rájuk, elállt a lélegzetem.
Emellett még Vinnie Jones és a csókos szájú mexikói néni magánszáma is eltörpül. Nem mondom voltak érdekes poénok az első felvonásban is, de azért ennyire mélyre nem mentek.
Azért én értékeltem pár apróságot, például azt, hogy néhány – persze névtelenebb – szereplőt ismét felkértek (Flanagan, Sterling), illetve Buddy Israel említése, vagyis az első részre való hivatkozás, továbbá a kártya itt is előkerült.
Motívuma összeköti a két mozit.

Végül is egy nagy ostobaság az egész, ami megkísérelt lehúzni még egy bőrt a Füstölgő ászok sikeréről.
Nem hinném, hogy összejött, bár a fene tudja… lehet, hogy már a név miatt sokan megveszik a DVD-t.
Ez a film nagyságrendekkel marad el elődjétől, de még ha önálló alkotásként tekintek rá, akkor is borzalmas az összkép.
Nélkülöz minden eredetiséget, többnyire csak másol. Így a történetből is csak vázat láthatunk, amire bármikor rá lehet húzni valami mást.
A színészek is gyengék, akció terén is elmarad a középszertől, még a szövegkönyv is irdatlanul erőtlen. Hatalmas csalódás, ami rossz szájízt hagy maga után, pláne ha láttuk az első részt is.
Akik szerették a Füstölgő ászokat, azok inkább hagyják ki.