Ha már Wouhn kirakta az Asylum legújabb ígéretes alkotásának előzetesét, hát én is megragadom az alkalmat és közzé teszem beszámolómat e jeles stúdió egyik tavalyi remekéről. Annál is inkább, mivel nem olyan régen le is adták az RTL Klubon. Ez ugyan nem aktuális, de érdekessége mindazonáltal akad, hiszen hosszú ideje az egyetlen olyan műsor volt, ami meg tudta fogni a konkurens kereskedelmi csatornán játszott Dr. House-t.

Lássuk mivel bilincselte le a nézőket…

Bizony hölgyeim és uraim, ez a film lebilincselő. Lebilincselően rossz.
Ezt az IMDB 2,9-es osztályzata is bizonyítja. Mivel a film nagyon alacsony költségvetésű, ezért gyakran megjelennek a tipikus Asylum betegségek tünetei. Jelen esetben a dokumentumfilmekből kivágott jelenetek, melyekkel nem is lenne baj, ha a film vágója egy kicsit is érti a dolgát. Nagyon elütnek a felvett jelenetektől.
A másik ilyen jellemző Asylum megoldás a jelenetismétlés, amivel a stúdió előszeretettel élt eddig is. Szóval a film egy negyedében (persze költőien túlzok) ugyanazokat a képsorokat tekinthetjük meg, amikkel már egyszer – egyszer találkoztunk már a film során.
Ez főként az animált szörnyetegek megjelenéseinél vehető észre.

A végtelenül gyenge és minden eredetiséget nélkülöző történet ott veszi kezdetét, hogy két renitens tengerbiológus elkötött egy mini tengeralattjárót, amivel a bálnák vonulását kívánják tanulmányozni, ám a hadsereg is a környéken van és egy szonár teszt során megrepesztenek, majd összeomlasztanak egy hatalmas jégfalat, melyben két őskori élőlény aludta végtelen álmát csendes hibernációban.
Harc közben fagyott meg a két jószág, egy óriási méretű cápa és egy hatalmas polip.
Itt most hagyok egy kis időt…
A lényeges kifejezések a fenti mondatban a következők: „harc közben” és „ fagyott meg”.
Mindenki számára nyilvánvaló, hogy megfagyni – akár vízben is – nem olyan egyszerű és gyors dolog.
Tehát itt maximum gyorsfagyasztási eljárásról lehet szó!
De ne akadjunk fenn a részleteken!
A lényeg, hogy a két prehisztorikus dög elszabadul és garázdálkodni kezd, az egyik Amerika partjaihoz közel, a másik pedig Japán partjainál. A polip elrendez egy fúrótornyot, míg a cápa – megkapaszkodni – felugrik a levegőbe és elkap egy utasszállító repülőgépet!!!!
Szerintem nem szükséges hangsúlyozni, hogy ez mennyire nevetséges és szánalmas.
A cápának azonban nem ez az egyetlen húzása…

Ám a film elején látott szőke doktor néni és idősebb mentora rájönnek, hogy a titokzatos pusztító egy Megalodon, vagyis prehisztorikus, óriás cápa. Ezzel párhuzamosan megérkezik egy japán kutató, akivel a főhősnő rekordsebességgel össze is jön/lásd. Teljesen Felesleges Szerelmi Szál. Együtt fényt derítenek a két szörnyeteg kétségbevonhatatlan létezésére.
Ekkor hirtelen rájuk törnek és elviszik őket egy fura kinézetű katonai parancsnok elé, aki nem más, mint a nagynevű, ám tehetségtelen színész, Lorenzo Lamas. Irgalmatlanul gyenge játékával még tovább ront az egyébként sem magasröptű mozin.

A kutatók közös munkába kezdenek a hadsereggel és elhatározzák, hogy elfogják az állatokat.
Itt ismét hagyok egy kis időt!
El akarják fogni ezeket a hatalmas lényeket! De hogy, és minek, és hol fogják tartani őket?
Még a torpedó sem sebesítette meg őket, akkor majd az altató lövedék majd igen?
El is kezdik a kivitelezést, vagyis a kutatást a megoldás után, ami nem áll másból, mint színes löttyök egymásba öntögetéséből. Hitelesen ábrázolt tudományos munka: Ötös.
Ki is fejlesztenek egy folyékony feromont, (ami mellesleg neonszínnel világít!!) amivel majd elcsalják a dögöket oda, ahol könnyebben elcsíphetik őket.
De sajnos, ez a trükk nem jön be! Csak veszítenek egy vadászgépet, amit a polip a levegőben csap le!!!
A cápa pedig megcsócsálja a Golden Gate hidat San Franciscoban!!
Végül mivel nem bírnak velük, egymásnak ugrasztják őket, hogy végezzenek egymással, ahogy azt eredetileg is tervezték.
A végjátékban egyébként valami hihetetlen mennyiségű jelenetismétléssel találkozhatunk, a két szörnyeteg harcának meganimálásával sem bajlódtak túl sokat. A cápa kétszer is leharapja ugyanazt a csápot…
A The Asylum nem hazudtolta meg önmagát. Ismét egy gyenge, nevetséges és olcsó filmmel rukkolt ki.
Ám azt meg kell hagyni, hogy bizonyos esetekben jókat lehet rajta röhögni, szóval végső soron szórakoztató a produktum. A trash mozik kedvelőinek mindenképp kötelező darab.