Nem sok jót írhatok erről a filmről. Igazából semmit sem, annak ellenére, hogy egy tisztességes produkcióról van szó. Csak sajnos se horrorként, se komédiaként nem állja meg a helyét.
Farrell ugyan igyekszik kihozni valamit a figurájából, – és igazából ő az egyetlen, aki értékelhető a moziban – de az sem nem vicces, se nem félelmetes. Eléggé meg kellene erőltetnem a memóriám, ha eszembe kellene idéznem egy emlékezetes, vagy igazán tréfás jelenetet.
Na, persze ez egyáltalán nem igaz… mert ilyen egyáltalán nincs benne.

Az 1985-ben készült első Frászkarika egy kultikus horror-vígjáték, (én sajnos nem láttam) de sokak kedvence a klasszikus, amit tavaly sikeresen meggyaláztak az újragondolással. Az eredetiben olyan színésznők és színészek kaptak szerepet, mint Amanda Bearse (Rém rendes család), Dorothy Fielding vagy Roddy McDowell (Majmok Bolygója) és Chris Sarandon.
Persze a remake sem maradt sztárok nélkül, hiszen a főszerepőt Anton Yelchin alakítja, míg a főgonoszt a kitűnő Colin Farrell.

A sztori egy tökéletesen szabályos és békés Las Vegas-i kertvárosban veszi kezdetét, ahol Charley (Yelchin) teljesen hétköznapi tinédzserként éli az életét. Napról napra megbirkózva azokkal a gondokkal/bajokkal, melyekkel egy tininek szembesülnie kell élete során.
Ez főleg a nőkkel kapcsolatos, de akad itt vesződség a régi barátokkal (Christopher Mintz-Plasse) is.
Majd ezt az állóvizet felkavarja a titokzatos szomszéd, Jerry (Farrell) érkezése, aki furcsa módon főleg éjszaka aktív – ami egyébként itt Vegas közelében nem is annyira furcsa.
Minden esetre Charley osztálytársai kezdenek eltünedezni, egykori jó barátjának is nyoma vész, aki bizonyítékkal szolgál, hogy a szomszédja bizony vámpír. Főhősünk nyomozásával eléri, hogy a veszélyes lény felfigyeljen rá, és ezzel egy ördögi játékba kezdenek, aminek kimenetele erősen kétséges. Charley még a Frászkarika című vámpíros műsor sztárját is megkörnyékezi némi segítségért, de a férfi kókler lévén csupán a kötelező (igen gyenge) humorforrás a filmben.
A főszereplő már elég korán rájön ellenfele valódi kilétére, majd lépéseket is tesz ellene, de a komoly gond az, hogy a poén korai lelövésével egy időben nem kezdték el a feszültség növelését, a macska-egér játszma kihangsúlyozását sem.  Az egész mozi úgy unalmas, ahogy van. Se nem ijesztő, se nem vicces, annyira lapos az egész, hogy az már tanítanivaló. Farrell meg hiába igyekszik, semmit nem érnek az erőfeszítései. A Frászkarika csak egy újabb felesleges remake a sorban, amit ugyan megnézni meg lehet, de könnyen felejthető az tuti.