Egy gyerekeknek szóló vígjáték Dwayne „The Rock” Johnsonnal.
Vajon hány gyerek szeretné, ha valóban a ”Skorpiókirály” jönne a kis fogacskájáért?
Kezdjük

A kérdésre válaszolva azt kell mondjam, hogy a film megnézése után az én csemetéim mást nem is látnának szívesen ebben a mitikus szerepkörben! Voltak olyan jelenetek amiket vissza kellett tekerni, hogy még jobban átéljük a könnyfakasztó poént, persze azért nem volt folyamatos a tekergetés! Szóval van egy kiöregedő félben lévő hoki játékos, ő The Rock  azaz Derek Thompson.
           
Sajnos a múltban volt egy csúnya sérülése, ami nem igazán tett jót a karrierjének. Ennek ellenére nagy rajongó tábora van, ugyanis amikor pályára lép nem pont a fair play kifejezés jut az eszünkbe mivel előszeretettel segít az ellenfeleknek megválni a fogaiktól. Ebből kifolyólag nem is meglepő, hogy Fogtündér a beceneve. Ő is érzi, hogy nem pont a játék tudása miatt kedvelik, hanem inkább valamiféle szórakoztató szerepet tölt be így nem csoda, hogy pesszimistán kezeli a dolgokat. Ez sajnos a kapcsolatára is árnyékot vet, mivel barátnője Carly akit Ashley Judd játszik, szívesen terelné a kapcsolatukat egy lépcsővel feljebb.
Carlynek van két gyermeke egy tündéri kislány Tess és egy éppen kamaszodó fia Randy, aki nem igazán akar kijönni anyja pasijával.
                                                
Derek már nem igen hisz semmiben, főként a tündérekben és ezt egyik este majdnem el is mondja Tessnek. Innen kezdődik a mese. Derek egyik pillanatról a másikra a tündérek között találja magát egy talán túlzásnak is elmenő rózsaszín tüllruciban. A kezdő ámulat után meg mondják neki, hogy büntetésből két hétig fogtündérnek kell lennie mivel nem illik a kis gyerekeket megingatni a mesebeli hitükben. Ezzel jómagam is egyetértek.
Természetesen sok poénra ad lehetőséget ez a szituáció, amivel hellyel-közzel élnek is az alkotók. Nekem a legemlékezetesebb talán, amikor a tündérek ezermestere, raktárosa Jerry (akit Billy Crystal alakít) bemutatja a különféle varázsszerek és eszközök használatát!
                     
Sok vicces kalamajka után a film végére mindenki elégedett lehet, mivel ez egy családi vígjáték másra nem is számítottunk. Persze ahogy az lenni szokott ebben a filmben is van nevelő célzatú tanulság, mégpedig az, hogy hinni kell az álmainkban, magunkban, másokban és ne adjuk fel olyan könnyen a dolgokat.
The Rock nekem mindig is szimpatikus figura volt, jól játssza a kemény figurákat, vígjátékokban pedig jól kamatoztatja egyedien kedves ámde bárgyú mosolyát.
                              
Most nem kell azt az átkozott” de”szócskát használnom, mivel túl sok kifogásolni valót nem találtam, talán egy dolgot vetnék a készítők szemére: nagyon keveselltem Billy Crystal szereplését, az ő komikus tehetsége és a film kínálta szituációból még nyerhettek volna felejthetetlen pillanatokat.
Összegezve azt mondanám, örülök, hogy leültem a csemetéim mellé megnézni ezt a filmet. Az ő nevetésüket hallva, arcukat látva csak tanácsolni tudom más szülőknek a családi mozizás élményét, amit ez a film elég jól garantál!