Ezüstsólyom (Fei Ying – Silver Hawk)
Az alábbiakban az ázsiai – azon belül is – a kínai filmipar egy újabb „gyöngyszemével” ismertetem meg az olvasókat. Az amerikai filmstílust utánzó mozi erősen túlértékelt (az IMDB-n 5.1), mindemellett felvonultatja az ázsiai popcorn-mozik sajátosságait. Ennek végeredménye egy olyan szerencsétlen keverék, ami fejrázáshoz, sóhajtozáshoz majd a kéz elmozdulását eredményezi a távirányító felé, melyen előzőleg célba lett véve az ’Off’ gomb.
Na, persze, ha valaki ezt a műfajt kedveli, akkor persze jól szórakozhat rajta.
Nos, ez egyfajta evőpálcikás feminin Batman paródia. Ezt azért mondom, mert nehezemre esik komolyan venni a filmet, a történetet se egyszerű, de a szereplők és a karakterek inkább cirkuszba illenek, mint moziba.
Lényeg a lényeg: B-kategóriás hangulatra, kidolgozottságra és kinézetre számítsunk, a történet írói sem éltek át ötletorgiát miközben összekókányolták ezt a huszadrangú sztorit. Most, hogy ilyen sok szépet mondtam az alkotásról, megjegyzem, nem vészesen kiborító.
Egyszeri megtekintésre tökéletesen alkalmas, ha az ember annyira unja magát, hogy már se a szőnyegszöszök felszedése, se a katicaidomítás, se a porgyűjtés nem foglalja le, akkor nyugodtan vágjon bele ebbe a Jingle Ma producióba, aki egyébként rendezett már sokkal jobb filmeket is, mint ez.
Főhősnőnk Lulu Wong (Michelle Yeoh), aki civilben milliomos hajadon örökösnő, ergo van pénze rá, hogy ezüst ruciban bohóckodjon. Nem más ő, mint Ezüstsólyom, akinek nevét rettegi egész Polaris city alvilága. Öntörvényű és önbíráskodó, meg nem értett hős, akit a rendőrség is kerget emiatt.
Az álarcos asszony nyugalmát – a bűnözők mellett – egy rendőrnyomozó zavarja meg, aki egyben gyermekkori barátja (Richie Ren) és hő vágya, hogy kézre kerítse az ezüstszín madárkát.
Kettejük béna évődése sokat ront az élményen, ehhez párosulnak még a megszokott – ázsiai popcornban megszokott – túlzóan teátrális színészi játékok, a megszokott gyermeteg ökörködések, már szinte csak a fing-poénok hiányoznak. Rémesen elnagyolt, ötlettelen történetre épül a film, a címszereplő sem válik érdekessé, az egész egyszerűen tipikus és elég unalmas is.
Mindemellett a bunyók elég látványosak, a mesterséges effektek hagynak némi kivetnivalót maguk után, de egy ilyen színvonalú alkotásban simán elférnek.
Van itt álarcos – két én között vívódó - főhős(nő), mivel Ázsia – hát kötelező Mesterséges intelligencia kutatás, elrabolt professzor, világuralmi tervek, nagyon sátáni ellenfél, szerelmi szál.
Sajnos a mozi a megszokott gyermekbetegségekben szenved, melynek tünetei:
Vészes ötlettelenség, végzetes fantázia hiány, krónikus ragaszkodás a sablonokhoz…
A felsorolást még folytathatnám, de így is több időt pazaroltam az Ezüstsólyomra, mint amit megérdemelt volna.
Az Ázsiai mozi rajongóknak javallott már amennyiben kedvelik az ilyen egy kaptafás kotyvalékokat, másokat sem akarok elrettenteni a filmtől. Megteszi azt az alkotás helyettem…
Új hozzászólás beküldése