A mostani bejegyzésem, friss mozi, az Aniston-Butler párossal reklámozott romantikus vígjáték, amit azért néztem meg, mert kíváncsi voltam Butler játékára, mert A csúf igazságban tetszett.
Azt hiszem, senkit nem fogok meglepni a hírrel, miszerint:
Ez egy újabb klisé hadsereget felvonultató film, annak ellenére is, hogy az alaphelyzete újszerű és érdekes. Az alkotás mégsem túl jó.

Az exfeleséged lecsukatni a legjobb meló.

Hogy ez tényleg így van-e, nem tudom! Nem voltam még nős, de ebben a mondatban benne van a film lényege. Vagyis az alábbi alaphelyzet:
Milo (Gerard Butler) egykor zsaru, ma már fejvadász, aki azzal keresi betevőjét, hogy felkutatja és elkapja azokat, akik ellen elfogató parancsot adtak ki.
Nicole (Jennifer Aniston) Milo volt felesége, újságíró, akinek volt egy kis afférja egy rendőrrel.
Ebből kifolyólag beidézték a bíróságra, ahol azonban nem jelent meg. Éppen egy érdekes riporton dolgozott egy fura öngyilkossággal kapcsolatban és jött a füles egy informátortól, hogy itt bizony bűzlik a dolog.
Ezt fontosabbnak tartva nem ment el a meghallgatásra. Ki is adják ellene az elfogató parancsot, és kit bíznak meg a nő előállítatásával?
A volt férjet, Milo-t.

A fejvadász meg is kezdi a kutatást, minek folyományaként meg is találja ex aráját, ám addigra az ügy bonyolódni kezd. Nem elég, hogy az öngyilkossági ügy továbbgyűrűzik és egészen éles, mi több életveszélyes szituációkba sodorja a hőseinket, de még egymással is meg kell vívniuk. Ahogy az lenni szokott, civakodnak, egymást hibáztatják, húzzák a másik agyát, és a régi emlékeken rágódnak. Ahogy sűrűsödnek körülöttük az események, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy nem lesz olyan egyszerű bevinni az őrsre a volt hitvest.
A séma mellett maradva, eleinte nem kedvelik egymást, folyton a másikat bosszantják, veszekednek, felemlegetik a múltat, miközben a néző számára – és számukra is – egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek bizony még mindig szeretik egymást.
Egyébként Butler itt is nyújtja A csúf igazságban látott karaktert. Kemény gyerek, elég bunkó is, de mindemellett humoros és ezt az attitűdöt megtartja a film végéig, míg az előző hasonszőrű karaktere, a végére ellágyult és ellaposodott.
Ezzel szemben Aniston nem tudta átadni magát a szerepnek, mintha kívül maradt volna a karakterén.
Azt hiszem a Jóbarátokban megszokott Rachel-t nem tudja maga mögött hagyni, nem tud kimászni ebből a skatulyából. Az idő sem kímélte…

Halad szépen a történet, semmi kiemelkedő, végül közösen nyomozni kezdenek a furcsa ügyben, mivel mindketten érdekeltté válnak benne.
Ezalatt még arra is van idejük, hogy egymást elszórakoztassák – minket kevésbé – különféle apróságokkal, mint sokkoló, bilincs, egyebek.
Minden jó, ha a vége jó, mint tudjuk az ilyen filmek mindig boldog véget érnek.
Megoldják az ügyet, és természetesen ismét egymásra találnak, de pozitív dolog volt számomra, hogy Butler karaktere nem enyhült meg, hanem kérlelhetetlen maradt.
Mivel zárásként bevitte az asszonyt! :D
Ám végül ő is a cellában kötött ki, szóval nem hagyta magára kedvesét.
Jaj, de romantikus!
A lényeg csupán annyi, hogy ez egy könnyen felejthető film, egy nem összehangolt Aniston-Butler párossal. Akadnak derék poénok, de összességében sok benne a az üres járat, a civakodások elég szórakoztatóak, némi akciót is belekevertek a filmbe, de mindez nem teszi jobbá.
Egy könnyed romantikus vígjáték, ami tökéletesen alkalmas egyszeri megnézésre asszony pajtással.