Első karácsonyi filmemként az idei Tv filmek közül ezt választottam és végső soron nem okozott csalódást. Egy könnyed ünnepi történet, mely magán viseli a nyomát az összes „Karácsonyi klisének”, de ezektől az alkotásoktól ezt várja az ember. Ezek ilyenek és kész. Bár nem igazán hiszem, hogy másmilyennek kellene lenniük. Azon, ami jó – vagy legalább is elfogadható – azon kár változtatni.
Ez teljes mértékben igaz a karácsonyi filmekre. És ez is az…

A Télapó és a Posta.

Régen szokás volt írni a piros sapkás öregúrnak, vagy a Jézuskának (konvenció válogatja) és ez a film is erre a tradícióra épít. Bár kétségkívül a számítógépes technika korában – amikor e-mailt küldenek, vagy Twitteren, Facebook-on üzennek a Téltatának – ennek már megkopóban a varázsa.
Egy amerikai postán azonban még dívik e szép hagyomány, mely rengeteg plusz munkát sóz a postai dolgozókra. Ennek egyenes következményeként egy titokzatos, csupa mosoly nő, Christie North (Ashley Scott) érkezik a hivatalba egy különleges megbízással. Ez pedig nem más, mint a Mikulás levelekre való válaszok megírása. Ezt rossz szemmel nézi a helyi postamester (Lochlyn Munro), akit minden jóérzésű személy egy férfi nemi szervhez hasonlítana.
De itt dolgozik férfi főszereplőnk is, Matt Sanders (A.J. Buckley), aki munkája mellett neveli árva sorsra jutott unokahúgát is. Ezért nem sok ideje marad magár és, ahogy annak lennie kell, magányos is.
Unokahúga ezért barátnőt kér Matt-nek a Télapótól. Ez a levél pedig Christie kezébe akad…
Azt hiszem innentől kezdve nem muszáj ragoznom.

A két magányos szívet többen megkísérlik összehozni, aminek köszönhetően esetlen, tapogatózó ismerkedésük lassan szerelemhez vezet. Nem újdonság…
Ám Christie titkolózik, senki nem tudja ki ő és honnan jött és a lány sem szívesen mesél magáról.
Természetesen akad bőven bonyodalom és meglepő módon nem nyáladzás megy romantika megnevezése alatt. Szóval nem a limonádé típus.
Egyszerűen két ember, aki elszokott a másik nem társaságától, két zárkózott ember, aki ügyetlenkedve ismeri meg a másikat. Ettől függetlenül tökéletesen passzol a megszokott sablonba, de ebben az esetben nem mondanám, hogy ez gondot jelent. Inkább aranyos, kedves filmnek nevezném, mint humorosnak, amikor a kislány megpróbálta összehozni unokabátyját az idős szomszéd nénivel, az azért nem volt rossz. :D
A többször is előforduló bűntény – a levéltitok megsértése -, melyet hazánkban akár fogházzal is büntethetnek csupán apróság. :D

Lényeg a lényeg, ezeknek a filmeknek most van a szezonja és mivel ünnepi mozikról beszélünk… hát, tudjuk jól, mire számíthatunk. Ezt rendszerint meg is kapjuk, nincs ez másként a Kedves Mikulás! c. filmmel kapcsolatban sem. Egy jópofa, aranyos történet, szimpatikus karakterekkel, és igazából ilyentájt, ha ilyesmire van igényünk, akkor jó választás.