A filmet olyan nevek fémjelzik, mint Robert De Niro vagy Drew Barrymore, így nem kételkedhetünk abban, hogy valami jó kis egész-estés filmet adtak ki az alkotók a kezeik közül. Őszintén szólva első ránézésre, én azt hittem, hogy vígjáték. Lehet, hogy most csalódást fogok okozni, de egyáltalán nem vígjáték. Tulajdonképpen nem is nagyon lehet meghatározni a műfaját.

Olvass tovább…

A történet főszereplője egy édesapa (De Niro), aki az elmúlt hónapokban vesztette el a feleségét, aki folyamatosan tartotta négy gyermekükkel a kapcsolatot, szinte mindent elintézett, így a férfinak csak a munkájával és a kerttel kellett törődnie. De elhatározza, hogy most saját maga szervez egy családi összejövetelt. Amikor már minden elkészült, a gyerekek szép sorban lemondják a hétvégi találkozót. Erre elhatározza, hogy ha ők nem jönnek, akkor maga indul el, és felkeresi mind a négy – az ország különböző pontján elő – gyermekét. A férfi szép lassan rájön, hogy egy családi összeesküvés közepébe keveredett, ugyanis minden teljesen másképp van a valóságban, mint ahogy neki elmondták. Kiderül, hogy azért „szépítettek” az igazságon, hogy őt védjék ezzel. Ám ez nem sül el túl jól…

Na, de ennyit a történetről, nem szeretném lelőni a poénokat, ha esetleg valaki kedvet kap hozzá, élvezze nyugodtan… : )
Összességében szerintem egészen jó film volt, érdekes, és mindenképpen elgondolkodtató. Vajon ezek a kis hazugságok azok, amik összetartanak egy családot? Megéri egyáltalán szépíteni? Hiszen a családnak pont az lenne a lényege, hogy mindent megoszthatunk egymással, és megbízunk egymásban.