Bár több, helyen olvasgatva azt tapasztaltam, hogy erősen lehúzták a filmet, én mégis azt mondom:
Ha valaki szeretne egy jó, intenzív tempóval rendelkező akció mozit látni, aminek azért némi története is van, nem csak halomra lőtt népekből és vérfolyamokból áll, az tegyen egy próbát ezzel.
Magára a filmre véletlenül akadtam rá, lényegében Clint Mansell Dead reckoning című száma miatt.(http://www.youtube.com/watch?v=Pa33P9A5iHs)
Olyan remekül eltaláld dalról van szó – az utolsó percben hallható -, hogy egyből felkeltette a kíváncsiságom az alkotás iránt.
És abszolút nem bántam meg!

Te sem fogod. Katt ide…

A story kellőképpen magával ragadó, nem az a típus, amit tucatjával láthatunk, bár nem is olyan átütően új, vagy erős. Pont olyan, amilyennek lennie kell. Aki meg fanyalog ezen, az vegye figyelembe, hogy mekkora a színvonal mostanság…
A tömegből bőven kiemelkedik ez a film.
Ennek számos oka van, amikre majd szépen sorban ki is fogok térni.
A story, ha már belekezdtem… na, igen túlzottan nincs bonyolítva – azért pár fordulattal feldobják – lényegében elég közönséges.
Messner ügynök (Ryan Reynolds) és Carruthers ügynök (Ray Liotta) már hosszú ideje megfigyelés alatt tart egy bizonyos Primo Sparazza nevezetű keresztapát, akit soha nem bírtak komoly ügyekkel megfogni. Ám most kezükbe kerül a kereszttata megbuktatásának eszköze, még pedig Buddy „Aces” Israel személyében. Ez a férfi egy Las Vegas- i bűvész, egy showman, egy életművész és egy ritka nagy paraszt, egy sunyi kis rohadék. De ez a kisfiú úgy döntött, hogy felmegy a nagy pályára a nagyfiúk közé. Bekerült a maffiózók köreibe, majd addig-addig kapálózott, míg ki nem tűztek rá némi fejpénzt, vérdíjat. Az FBI azonban védelmet ajánl neki, ha hajlandó köpni, ha elárulna egy pár nevet, még a tanúvédelmi programban is helyet biztosítanának neki.

Főnökük által (Andy Garcia) Messner és Carruthers rendeltetik ki oltalmazni, ám ekkora beindult az alvilági mechanizmus és számos bérgyilkos és egyéb kétes alak indult útnak a szállodába, ahol a célpont húzza meg magát.
Megindul hát a készülődés, a tervezgetés miképp végezzenek az értékes személlyel, illetve miképp óvják meg az életét, legalább addig, míg pár nevet felböfög.
A bérgyilkosok is egytől egyig ötletes karakterek, kivétel nélkül sikerült őket életre kelteni és remekül beillesztették őket a cselekmények sorozatába.
A Tremor- testvérek egy háromfős neonáci gyilkoló gépezetet takar. Őket Chris Pine, Kevin Durand és Maury Sterlin keltette életre. Mindhármuk alakítása rendben van, megelevenedik ez a három kíméletlen, elvetemült vadállat.
Ám rajtuk kívül akad még nehézfiú…
Lazlo Soot (Tommy Flanagan), a sebhelyes arcú átváltozó művész, vagy Pasquale Acosta (Nestor Carbonell) a körözött kínzómester, vagy Jack Dupree (Ben Affleck) és rövid életű kis csapata (Peter Berg – igen, ő a rendező Berg – és Martin Henderson).
És nem utolsó sorban ott van még a világ két „legridegebb picsája” Georgia (Alicia Keys) és Loretta (Taraji P. Henson).
Ja, és akkor még nem is beszéltem egy titokzatos svéd bérgyilkosról… akiről senki nem tud semmit.
A poén persze az, hogy mindegyikük azt hiszi, hogy csak ő tudja hol található Israel.
Mivel ez nem így van, irgalmatlan meglepetéseknek lehetünk tanúi, amit megfűszerez némi golyószórás és egy fordulatos, pergő történetszövés.

Az előkészületek miatt elég hosszú a felvezetés, de a türelem, mint tudjuk rózsát terem. Ebben az esetben sincs ez másként. Kb. egy óra után akkorát robban mozi – amire szükség is volt -, hogy csak nézünk ki a fejünkből, mert egy méretes mészárlást varázsolnak elénk. A rendező Joe Carnahan jó ízléssel és érzékkel váltogat a helyszínek és karakterek között, nagyon eltalálta, hogy kell összehozni a párhuzamos szálakat, hogy is keverednek be a szereplők a zsúfolt történetbe és mindegy egyes ilyen húzás olyan, mint egy pisztolylövés. Hullanak a népek, brutális nagy vérengzés kerekedik, a mozi vége egy adrenalin bomba, egy intenzív, feszült cselekménysorozat, ami egészen a végéig a székhez rögzíti a nézőt. Jönnek a fordulatok sorban, egyre több minden derül ki, mi is van itt – volt itt - a háttérben, míg a személy, aki miatt mindez történik, szépen lassan összeomlik. Buddy Israel (Jeremy Piven) figurája a legjobb az egész alkotásban, Piven valami zseniálisat nyújt a kábítószerfüggő egykori showman megformálásakor. A film során végignézhetjük, ahogy az egykori laza, nem törődöm, „ki, ha én nem” férfi fokozatosan lecsúszik a lejtőn, majd egy pillanatra megáll a szakadék szélén, mielőtt belezuhanna.
Piven alakítása olyan, amilyet egy évben, ha egyszer lát az ember.
A végére még bebiggyesztettek egy bitang nagy hangú csavart, majd finom ellentéteként Clint Mansell fülbemászó muzsikájával vezetik le ezt a parádés mozit.
A jelenet, ahogy Reynolds leül a kórházi szobába és megszólal a Dead reckoning, egyszerűen professzionális.

Akciófilm. Ennyi és kész. De ettől olyan kiváló, meg persze az eseménydús történettől, meg a remek színészi alakításoktól, amelyek megelevenítették az egyedi és magával ragadó szereplőket.
Emellé még a humort sem sajnálták ki belőle, és nem is rosszak a poénok, bár elég véleményesek morbid mivoltuk okán. Ben Affleck és Chris Pine duója elég beteg, de én majd elpusztultam rajta…
A vége felé felbukkanó bizarr karate kid már inkább röhejesbe csap át, talán egy kicsit sok, de végső soron nem ront – vagy legalábbis nem annyit – a filmélményen.
Egy kiváló akció moziról van szó, ami elsőre elég zsúfoltnak, soknak tűnhet, de itt bizony minden a helyén, van egységként, kifinomult gépezetként működik.
Jó a történet, a szereplőgárda önmagát eladja, mi kell még? Nekem ennyi elég…