2010-ben szakadt ránk ez az erősen B-kategóriás szagot árasztó horror tákolmány.
McQueen sikeresen, jó diák módjára ismét bemutatja az összes zombi-közhelyet, ami csak létezik.
Nem is vártam mást persze, az eredetiségnek még a csíráját sem lehet felfedezni a produkcióban.
Amint ezen felülemelkedünk, akár még élvezhetjük is a szemünk előtt kibontakozó, közel sem rafinált, ötletes, vagy bonyolult történetet. Amennyiben megelégszünk azzal, hogy már megint ugyanazt kapjuk, csak más színészekkel, akkor kifejezetten célt ér a mozi.

Most Londonban szabadulnak el az indulatok – illetve az élőhalottak -, még pedig nem túl újsütetű módon egy cég áll a katasztrófa hátterében. Az N-Gen egy vadonatúj teljesítménynövelő szerrel kísérletezik, a baljós nevű RAK 295-tel (szervusz Resident Evil), melyet bölcsen letesztelnek több ezer önkéntes emberen.
Csak hát két hónappal később szokatlan és radikális mellékhatások jelentkeznek az alanyokon.
Eleinte csak rosszul lesznek, majd a helyzet egyre inkább eldurvul. A kísérletben részt vett egyének extrém metamorfózison mennek keresztül – ez egyébként valóban látványos – és kezdetét veszi a Zombulás. Az N-Gen elgondolkodik és szeretné minimalizálni a veszteségeket – profit, presztízs, ilyenek (az emberek kit érdekelnek) – és felkérik Cole-t (Craig Fairbass), a Takarító bácsijukat, hogy tűntesse el a mocskot utánuk. Az úriember igazi tökös angol gyerek, aki hozzálát a rutinmunkához. Tudomására jut, hogy a tesztalanyok közül mindössze egyetlen nőnél nem jelentkeztek mellékhatások.
Ő az egyetlen remény. Nincs más megoldás, lehetőség!
Tehát haladunk szépen a sablon mentén, amikor is bekapcsolódnak a további szereplők.

Először is a Kiválasztott nőszemély MyAnna Buring prezentálásában jut el hozzánk.
Az ő élete sem merő kacaj és boldogság, hiszen volt barátja (Danny Dyer) éppen a pusztulás kezdetekor szabadult a sittről, ahová azért került, mert rendőr létére lelőtt egy fiatal srácot.
Egyszóval van itt a kötelező szöszitől kezdve, a meghasonlott céges gyilkoló gépig minden.
Összegyűlik az ilyenkor szokásos kis túlélő csapat, melyben ott van az összes kötelező elem.
Akad köztük zombik által megharapott, társai ellen áskálódó, önfeláldozó hős, suta balfék, stb…

A film végére megkapjuk a kötelező katartikus drámát is, egyszóval minden összeállt egy tökéletesen tipikus produkcióhoz.
A sztori nem nagy durranás, inkább csak egy halk szellentés, míg a színészek játéka is belesüpped a középszerbe.
Buring szürke, Dyer egyenesen borzalmas, karaktere szánandóan kiszámítható, a játéka meg rutinszerű, gyenge. Egyedül Fairbass alakítását tudtam értékelni, de azt is csak azért, mert elmegy egy ilyen moziban. Lényegében ez az abszolút közepes zombis film, eredetiség zéró, közhely halmaz, de azért nem mondanám izgalommentesnek. Úgy ahogy, de rá lehet hangolódni, végül nem is okoz igazán csalódást, ha a helyén kezeljük. Egy valamiben azonban teljesen újat nyújtott:
Megragadnám az alkalmat és át is nyújtanám A Legakrobatikusabb Zombiknak járó díjat.
Gyors zombikat már láttam, de ebben a filmben nem egyszerűen gyorsak voltak, hanem parkour-oztak.
Zombi létükre olyan kunsztokat csináltak, hogy csak néztem. Ettől egy kicsit komolytalanná is vált a szememben, de ha (nagyon) nagyvonalúak vagyunk, akkor ez egy tisztességes közepes alkotás.