Truman Capote remekműve, a Hidegvérrel nagy hatással volt rám, ezért amikor megláttam ezt a filmet, már tudtam, hogy ezt látnom kell. A filmtől körülbelül azt kaptam, amit vártam, bár azért meglepő volt és érdekes, bizonyos tekintetben.
Ez egy életrajzi alkotás, ami főként a neves könyv alapjául szolgáló gyilkosságok utáni nyomozás időszakára korlátozódik. Akik olvasták a könyvet, nézzék meg, mert érdekes, de másoknak már nem ajánlanám ennyire nyugodtan…

Mit követel meg egy mű?

A film erre a kérdésre adja meg a választ. Egy gyilkosságon, az azt követő nyomozáson és egy különös író emberen keresztül bemutatják nekünk, mit kell feláldoznia az írónak egy remekműért.
Valamelyest betekintést nyerhetünk abba is, hogy milyenek az írók, mert egy dologban minden író megegyezik. A szenvedélyében.
Truman Capote pedig szenvedéllyel csinálta a munkáját, még ha ez a stílusában nem is érződik.
Az elején bemutatják nekünk az írót, Truman Capote-it. Hogy valóban ilyen ember volt-e ahogy ábrázolják, nem tudom. Az minden esetre szemmel látható, hogy a rendező, Douglas McGrath törekedett az élethű ábrázolásra. Élethűt, mondtam volna? Hogy lehet ez, ha nem is tudom milyen ember volt a főszereplő?
Hogy mondhatom hát, hogy élethű?
Úgy, hogy egyszerűen látszik. A karakter, Capote (Toby Jones) gyarló. Egy fura alak, aki nem kendőzi el homo szexualitását és egyébként is különös személyiségét. Mi több kitárulkozik mindenki előtt, társasági lény, ebből fakadóan egy pletykás és megbízhatatlan egyén. Az egész karakter – Jones játékának köszönhetően - hiteles és élő. Annak ellenére, hogy nem tudom valóban ilyen ember volt az író.
De mivel ez egy életrajzi mű, hát kénytelen vagyok elfogadni, hogy tényeken alapszik!
Számomra határtalanul meglepő volt, hogy a Hidegvérrel írója egy ilyen affektálva beszélő, különös viselkedésű, eléggé szenzitív és szenvedélyes ember volt.

Toby Jones jó teljesítményt nyújt, de számtalan neves színész kapott szerepet ebben a moziban.
Példának okáért Sandra Bullock, Capote közeli barátjaként, Sigourney Weaver, Gwyneth Paltrow, Isabella Rossellini, Jeff Daniels, mint nyomozó és Daniel Craig, mint Perry Smith, az egyik gyilkos.
Capote nyugalomban éli a New yorki értelmiségiek gondtalan életét, miközben nem tesz mást, csak ír és pletykál. Mindenkiről tudni akar mindent, de senkihez sem áll túl közel, ha kell, hazudik is. Egy igazi ember, aki irigy, aki céltudatos, aki szenvedéllyel végzi a munkáját, és aki pont ettől válik igazivá. Nem egy tökéletes lényt akarnak nekünk bemutatni, hanem egy Embert. Erényekkel és hibákkal, - a hibákat talán túlsággal is kihangsúlyozták – aki nem törődik a külvilággal, mások véleményével, önmagát adja, amíg céljai mást nem kívánnak tőle.
Életében gyökeres változást eredményez egy kegyetlen többszörös gyilkosság híre, amivel az újságban találkozik. Elhatározza, hogy ír róla egy könyvet, ezért el is utazik a helyszínre, Kansas-be.
Ahol neki is látna a tényfeltáró kutatómunkának, csak hogy őt nem maga a gyilkosság érdekli, hanem az, hogy miként befolyásolta ez a brutális gyilkosság a kisváros lakóinak életét és érzéseit.
Eleinte nehézségekbe ütközik, mivel az emberek fenntartásokkal kezelik viselkedése, kérdezősködése és szándékai miatt. De lassan megbarátkoznak vele és meg is nyílnak, mesélni kezdenek!
Capote pedig figyel, meghallgatja mondanivalójukat, majd elkezdi a könyvet.

Ekkor azonban ismét száznyolcvan fokos fordulatot vet a story, ugyanis elkapják a gyilkosokat.
A két férfi, Perry Smith és Dick Hickock, különös körülmények között végzett egy köztiszteletben álló családdal. Négy embert öltek meg hidegvérrel.
Truman megkísérel közelebb kerülni a két férfihoz, hogy őket is feltérképezhesse, beleírja őket a könyvébe, hogy az teljessé és tökéletessé váljon. Főként Perry-vel akadnak problémái, hiszen a férfi is nagyon különös egyéniség. Ám Capote és a gyilkos egyre közelebb kerülnek egymáshoz, megismerik egymást és rájönnek, hogy sok bennük a közös, barátokká válnak.
Megnyílnak egymásnak, elmesélik az élettörténetüket, Perry még a gyilkosság estéjét is megosztotta az íróval. Ezért tudta ilyen részletesen ábrázolni a történteket a könyvében.
Eközben a két férfi intim közelségbe kerül, de mindez nem akadályozza meg Truman-t, hogy szem előtt tartsa a készülő művét, bár a történések nagyon megviselik.
Ugyanis a gyilkosokat halálra ítélik, majd ki is végzik őket.
Capote ezt végignézi, majd végül befejezi a Hidegvérrelt, de ezek után már nem ír igazán jó könyveket, mint ha elvesztett volna magából valamit. Látszólag ugyanaz marad, de jól láthatóan megváltozott.
A film érdekes látnivaló, bár el kell ismernem, ha nem olvastam volna a könyvet még évekkel ezelőtt, akkor nem vettem volna a fáradtságot, hogy megnézzem ezt a filmet.
Háttér információ nélkül nem igazán kelti fel az érdeklődést és a cselekmény sem ragad magával.