A hétvégénk keretében ezzel a filmmel zárom le a megmozdulást és egyben ezzel veszek nem túl érzelgős búcsút Nicolas Cage-től is. Azt hiszem, jócskán több ideig foglalkoztam vele, mint amennyit megérdemelt és ez legyen méltó megemlékezés róla. Nem valószínű, hogy új filmmel jelentkezem tőle.
Ahhoz valami nagyszabásúnak kell történnie.

Az idei évet ezzel a mozival indította Cage és nem is rossz színésztársakat kapott. Malin Akerman, Josh Lucas és Danny Huston – főleg ez utóbbi – a maguk szintjén igen is jó képességekkel bírnak, de ez egy B- mozi, illetve még annak is kevés. Pedig hát, ebben az esetben sem rossz nevek koordinálták az alkotást, hiszen akciófilm berkeken belül Simon West nem olyan rossz rendező, de még a kissé tapasztalatlan David Guggenheim forgatókönyvíró sem nevezhető balfácánnak, hiszen a nagyon sikeres (ámbár szerintem gyenge) Védhetetlen szkriptjét is ő hozta össze. Akár hogy is nézzük, oda lyukadunk ki, hogy minden gond gyökere, a főszereplő, vagyis Nic Cage.

Egyfajta negatív Midász királyként funkcionál mostanában.
Amihez „hozzáér” elromlik, tönkre megy. Az utóbbi időben maximum egy jó alváshoz lehetett köze.
Ha már a jó dolgokról és Cage-ről van szó…

A történet is igazából csak egy csomó régen és sokszor elsütött ötlet gyors összepattintása.
Vagyis végy egy kegyvesztett apát, egy sértődött és haragos lányt, jó nagy rakás pénzt, egy zsarolást, a főhős nyomában loholó hivatalos közegeket, és mindezt röhejesen kevés idő alatt, intenzív tempóban zavarjuk le.
Cage egy Will Montgomery nevű mesterbűnöző bőrébe bújt, aki egy balul elsült bankrablás miatt sittre kerül. Nyolc év után szabadul ki, de rögtön a nyakába akaszkodik az FBi és az egyik egykori bűntársa is, aki a jussát követeli az akkor rabolt összegből.
Hogy azt megkapja a végletekig hajlandó elmenni és elrabolja a főszereplő lányát.
Az extrém követelés, tíz millió felhajtása, teljesítésére mindössze tizenkét órát kap, máskülönben a búcsút inthet a lányának. Eközben szorongatja, és megfigyelés alatt tartja az FBi is.
Ilyen körülmények között igyekszik a lány és pszichésen igen zavart, egykori partnere (Josh Lucas) nyomára akadni. De azért a pénzt is elő kell kerítenie, szóval fogja magát és fényes nappal, három órával a határidő lejárta előtt kirabolja ugyanazt a bankot, amit egyszer már kifosztott.

Igen, tudom ez csak egy film, elrugaszkodhat a valóságtól, de Cage nem képes hitelessé tenni se a figuráját, se a mozit. Egyszerűen kivetül az aurája az egész produkcióra és homályba borít mindent.
Ezáltal nem működnek benne a dolgok. Akciósztárként már inkább nevetséges, már az aggódó apa szerepe sem áll neki jól. Egyszerűen egy „ok, man…’ is rosszul hangzik a szájából.
Sajnos, a tény, hogy a főszereplőt alakító színész bűn rossz, teljesen elvonja a figyelmet a többi dologról.
De ha még a többi dolog sem említésre méltó, akkor az nagyon komoly gond.
A Stolen nem üzemképes, számos dolog miatt nem az. Egyrészt a forgatókönyv sem valami eredeti, menthetetlenül B-kategória, Cage iszonyatos és valahogy az egész borzalmas hangulatvilággal bír.
Én mások helyében messziről kerülném.