Azzal nyitnék, hogy: Christopher Nolan egy zseni. Ezzel a munkájával hivatalosan is a legkiválóbb rendezők nyomdokaiba lépett. Legújabb alkotása egy remekül megírt és kivitelezett, akció dús Science-fiction. Már a trailer alapján sejteni lehetett, hogy ez a mozi bizony nem akármilyen lesz, de az előzetes fantáziálgatást nagymértékben felülmúlta.

Képzeljük csak el…

… hogy egy olyan világban tengetjük a mindennapjainkat, amely semmiben sem különbözik a miénktől.
Egyetlen dolgot kivéve, és ez pedig nem más, mint a lehetőség, hogy részesei lehessünk más emberek tudatalattijának.
Oly módon, hogy mikor az elménk legvédtelenebb – alvás közben, mikor álmodunk – egy szerkezet segítségével belépünk egy álomba, melyen osztozhatunk másokkal.
Mi több, el is tulajdoníthatunk gondolatokat, mint amilyen egy széfkombináció, vagy egy fontos dátum, személyes vagy üzleti titkok, stb. Ezt nevezik Extrakciónak.

A főszereplőnk, egy Extraktor, Cobb (Leonardo Di Caprio) egy Cobol elnevezésű cég alkalmazásában áll, akik megbízzák egy feladattal. Ez a feladat, egy bizonyos Mr. Saito egy gondolatának az ellopása, amelybe társaival egyetemben belebukik. A Cobol azonban a sikeren kívül nem fogad el mást, az élete halálos veszélybe kerül, ám Saito előáll egy meglepő ajánlattal.
Felajánlja Cobb-nak, hogy elsimítja az ügyét a Cobol-lal, amennyiben elvégez neki egy munkát. Egy Incepciót.
Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben nem ellopni kell a gondolatot, hanem elplántálni a célszemély elméjében. Mondanom sem kell, hogy ez nagyon veszélyes, körülményes, nehéz és szinte a lehetetlennel határos vállalkozás. Ám Cobb bele megy, hiszen szeretne visszatérni hosszú ideje nem látott gyermekeihez, és elkezdi összeszedni a csapatot…
Ám a történéseket folyton remek fordulatokkal terelgetik a katartikus végkifejlethez, ötletes akciókkal, gondolkodásra serkentő párbeszédekkel, egy olyan küldetés story-jával, amelyben egy milliomos örökös tudatalattijában tesznek utazást, egy közel lehetetlen célt hajszolva, miközben a néző szépen lassan rakja ki a megértés mozaikját.
A film ebből indul ki és már az elejétől kezdve izgalmas, fordulatos, folyamatosan újabb és újabb dolgok kerülnek napvilágra a munkával és a főszereplő múltjával kapcsolatban, miközben a valóság és az álom határai teljesen elmosódnak...
Elejétől a végéig fenntartja az érdeklődést.

Maga az akció egy furmányosan kivitelezett, remek megoldásokkal teli, megfontolt és minden részletre kiterjedő tervet takar. Amelyben azonban előre nem látott események okoznak komoly zavart, illetve a főhős magánéletének, múltjának bizonyos fenyegető részletei gazdagítják a történetet.
Ez a magánéleti aspektus a filmben remekül kivitelezett, belesimul a story-ba, nem egy felesleges és külön álló része az egésznek, hanem szervesen hozzá tartozik az alkotáshoz.
Nem csöpögős, nem túljátszott, nem elhanyagolt – sok filmmel ellentétben itt a helyén kezelték ezt a szálat. Marion Cotillard (Mal, a feleség) remek párost alkot Di Caprioval.

Ám mégis a film lényege, a fő szimbóluma, az álom. Az álom mely sokszínű, szinte mindig ellent mond a józan észnek és – jelen esetben – befolyásolható és megrendezhető.
Szerintem nem kell tovább vázolnom ennek az ötletnek a páratlanul érdekes mivoltát…
Kiválóan dolgozták ki ennek az álombefolyásolásnak a részleteit – nem mondom bizonyára előfordulhatnak benne logikai bakik (ám az is lehet, hogy ilyesmiről szó sincs) – ám én első ránézésre egyet sem vettem észre. Az álmok kivétel nélkül álomszerűek, szürreálisak, tele vannak abszurd és paradox dolgokkal, minden sajátosságuk megjelenik az egyes jelenetekben és komoly előnye a filmnek, hogy ezt az elképesztő bonyolultságot ennyire egyszerűen és frappánsan magyarázzák meg, mutatják be. Tetszetős a párhuzam a valóság és az álmok között, miként hatnak a való élet eseményei az álmodókra és az álomra, a hatásokat is nagyon ötletesen mutatják be.
A film tele van páratlan jelenetsorokkal, amelyben remekül mutatkozik meg milyen is egy álom, illetve milyen lehet, ha valakik képesek rá, hogy irányítsák.

A trailer-ben is látott a fizika törvényeinek ellentmondó mozgást végző város is óriási látványt nyújt, de mégis talán a legelképesztőbb a nullgravitációs ökölharc egy mozgó folyosón, mely szintén bevillan a bemutatóban.
A látvány terén abszolút nem lehet panasz a mozira, de itt meg kell említeni egy nagyon lényeges dolgot. Ez pedig, hogy a látvány csupán támogató szerepet tölt be a történetben és nem maga a lényeg.
Nem vonja el a figyelmet - az egyébként igen komoly, gondolkodást serkentő és érdekes – történetről. Egyszerűen egy eszköz, amivel fokozzák a mozi hatását.
Mint sok más, ez is helyén van kezelve…
A színészek is jó teljesítményt nyújtanak. Meg hát nem akármilyen nevek szerepelnek a stáblistán:
Di Caprio és Cotillard mellett, fontosabb szerepet tölt be Joseph Gordon – Levitt, Ellen Page, Tom Hardy, Ken Watanabe, Cillian Murpy is. De meg kell említeni Tom Berengert, Pete Postlethwhaite-et és a remek Michael Caine-t, aki fájdalmasan csekély szerepet kapott.
A filmzene – melyet Hans Zimmer szerzett – szintén kiválóan alkalmazkodik a mozihoz, kiemeli monumentalitását és a katarzist, de talán egy kissé egyszerű és helyenként annyira elsimul, hogy az ember észre sem veszi, hogy szól valami a háttérben. A képek nélkül nem csábít rá, hogy meghallgassa az ember.

Nolan egy remekművet hozott létre, lehet akármit mondani ez a film a profizmus mintapéldája. Egyszerűen minden összhangban van benne, egyik elem sem nyomja el a másikat és mégis kiemelik a Motívumot: Az álmot.
Nolan korábbi produkciójával, A Tökéletes Trükkel állítható párhuzamba, amennyiben figyelembe vesszük, hogy míg az előző alkotásnak a trükk, az illúzió igazi valója volt a központban, addig itt  az álom kapja meg ezt a szerepet.
Az Inception egy remek film, amit nem elég egyszer megnézni. Egy remek történet, amelyben nagyon mélyre megyünk az emberi gondolatokban, az elmében, amely számtalan meglepetést és csodát rejt.
Régen láttam ennyire összeszedett filmet, ennyire érdeklődésre számot tartó alkotást, ami íly mértékben lekötött volna és gondolatok sokaságát indította volna meg bennem.
A film vége is páratlanul érdekes, okot szolgáltat a gondolkodásra, mivel nem ad egyértelmű választ.
Azt hiszem Nolan műve kultusz filmmé fog válni és még sokáig fogják emlegetni.