Válasz a hozzászólásra
Az Adósság (The Dept)
A-fraid, 2012, július 23 - 11:44Ha már rászántam az időt a Suszter, szabó, baka, kémre, akkor úgy voltam vele, hogy miért ne adnék egy esélyt ennek a mozinak is.
Legalább kirakom őket együtt és egyébként is azt hallottam, hogy a film egészen tűrhető. És ez így is van. Nem mondom, hogy kiváló darab, nem is annyira tipikus kémfilm, de azt meg kell adni neki, hogy le tudja kötni az embert, ahogy szépen kibontakozik a történet, ami ugyan kissé szürke, ám mégis elég érdekfeszítő. Főleg a szereplők közti kapcsolatok miatt. Ez a film sem a kém és ügynök szakma mélyébe kalauzol el, inkább a zajló lelki folyamatokra koncentrál, mint szerelem, kötelességtudat, félelem, bűntudat.
Így igaz: Az igazságnak mindig meg van az ára. És ezt ebben a filmben remekül bemutatják.
A film rendezését John Madden kezébe adták, akinek a neve úgy igazán sokat nem mondhat, ám egy Oscar-jelölt rendezőről beszélünk, (Szerelmes Shakespeare) ám ezen túl nem sok ismert mozit dirigált – még a Corelli kapitány mandolinja ide sorolható. A forgatókönyvet pedig a tehetséges Matthew Vaughn pászította össze, némi segítséggel. Ennek ellenére nem lett túl emelkedett, vagy túlságosan emlékezetes a végeredmény, de a produkció azért nem egy unalmas borzalom.
Mi több, alapjába véve egy sajátos hangulatú, lassú tempójú történet négy emberről, akiket összekapcsol a múlt és hosszú évekkel később, amikor már azt hitték, mindent eltemettek, a múlt eseményei előtüremkednek sírjukból és puszta létükkel veszélybe sodorják a jelent.
Az alkotás maga egy remake, vagyis egy 2007-es izraeli film újraforgatása. Az amerikaiak nem szeretnek feliratos filmeket nézni, ezért inkább leforgatják nekik a külföldi filmek hollywoodi verzióit. Ilyen az adósság is, ami 2010-es filmként, hozzánk csak tavaly novemberben jutott el.
Az egész egy könyvbemutatóval veszi kezdetét.
Ez a könyv a szerző édesanyjának és két másik társának igaz történetét meséli el. E szerint 1965-ben három Moszad ügynök megy Berlinbe ugyanazzal a céllal. Egy háborús bűnöst akarnak kézre keríteni és kimenekíteni a fallal megosztott német fővárosból. Ez a férfi a hírhedt Birkenaui sebész, (Jesper Christensen) aki a háború után nőgyógyászként helyezkedett el és abban a biztos tudatban praktizál, hogy biztonságos álcája mögött leélheti az életét. A felidézett történetet időnként megszakítják a jelen eseményeivel, a múlt történései és azok jelenre gyakorolt hatásai párhuzamosan vannak ábrázolva.
Nem követhetetlenek, vagy zagyvák, jól elkülönülnek és ezáltal könnyen megérthető a sztori, ami kellemes lassúsággal tárul fel a néző előtt.
A három ügynök (Jessica Chastain, Marton Csokas, Sam Worthington) nehezen szokik össze és egyértelmű feszültséget generál a nő érkezése, hiszen mindkét férfi vonzónak találja a fiatal ügynöknőt.
Ezzel meg is kezdődik a film érdemi része, ugyanis a szereplők között kialakul egy fura, pókháló finomságú kapcsolati háló, egy szerelmi háromszög, mely eleve feszült helyzetet teremt.
Ezt fokozzák azzal, hogy a jól előkészített tervükbe hiba csúszik, elfogják a bűnös sebészt, de a kimenekítési akciót elbukják és Berlinben ragadnak, minden segítség nélkül.
A foglyot a lakásban tartják, aki pszichológiai hadviselésbe kezd és a szakadék széléig sodorja az ügynököket. Tovább szítja az ellentéteket, majd elérkezik a csúcspont, ahol betetőznek az érzelmek és mindez cselekedetekben is megmutatkozik.
És ekkor válik nyilvánvalóvá, hogy a könyvben elmesélt és elterjesztett történet talán nem is igaz, talán bizonyos részleteit másként adták elő, félve a felelősségre vonástól.
Aztán persze kiborul a bili…
A jelenben az ügynökök már koros emberek, akiket összefűznek a történések és más egyéb kapcsolatok. De az igazság megbújva és elhallgatva egyiküket sem hagyja nyugodni és amikor ezek az elfeledett dolgok ismét a felszín közelébe kerülnek, mindegyikük másként kezeli.
A megöregedett hősöket olyan színészek keltették életre, mint Helen Mirren, Tom Wilkinson vagy Ciarán Hinds. Ezek közül egyedül a legutóbbi az, aki teljesen elszürkült, míg az ifjabbak közül igazából csak Chastain az, aki emlékezetes.
Mint kémfilm egészen más, mint amit megszokhattunk, valahogy ez sem magára a szakmára koncentrál, hanem a feladat végrehajtás közben fellépő lelki változásokra, a kialakuló szenzitív kapcsolatokra és arra, hogy az igazságot nem lehet elhallgatni. Meg van az a szokása, hogy a kirágja magát az emberből, bármilyen mélyen is próbálja elrejteni azt magában.
Én nyugodt szívvel tudom ajánlani a mozit, de fontos megjegyezni, hogy nem az a túl intenzív fajta, nem pörög és már-már vontatottnak is nevezhetnénk. Mégis élvezhető és igényes munka, amit nem fog megbánni az ember, ha megnéz.