Válasz a hozzászólásra
Persepolis/Fekete-fehér forradalom
A-fraid, 2010, június 4 - 14:57Ez a film nem könnyed darab, a témája elég komoly, bár helyenként némi poénnal oldanak a feszültségen. Marjane Satrapi azonos című, felnőtteknek szóló képregényének filmadaptációjáról van szó, mely egyszerű rajztechnikával tár elénk egy szomorú és hányatatott sorsot.
Életrajzi ihletésű animációs rajzfilm, mely betekintést enged a forradalom előtti (és utáni) Irán életébe.
A főszereplőnk egy lány, Marjane „Marji” Satrapi, akinek az életét követhetjük soron a másfél órás film során. Az elején még csak kislány, de már akkor megmutatkozik nyughatatlan jelleme, lázadó szellemisége. Ebben szülei és rokonai is nagy részt vállalnak, hiszen nevelésükben megmutatkoznak humánus, liberális és radikális elvek is. Eközben Iránban zajlik a forradalom, a feszültség nagy, az emberek egyszerre rettegnek és izgatottak a szabadság gondolatától.
Bemutatják, hogy általánosságban, miként élt meg egy gyermek egy ilyen helyzetet.
Majd 1982-ben folytatjuk, amikor is Bécsbe megy tanulni és szembekerül egy egészen másmilyen életformával, mint amilyenben eddig része volt.
Ez eleinte tetszik is neki, ám aztán megmutatkoznak a kulturális különbségek, illetve az eltérő nézőpontok a gazdaság, a politika, és a vallás területén.
Ezt a sok ellentétes érzelmet egyre nehezebben képes feldolgozni a főhősnő, miközben belép az életébe egy vadonatúj tényező.
Ez pedig nem mást, mint a szerelem!
A férfiakkal sincs túl sok szerencséje, az életkörülményei egyre csak romlanak, a jövője már nem olyan pozitív, mint amilyennek tűnt a kezdetekkor. Rá kell döbbennie az élet nehézségeire, kikerül a kímélt gyerekkorból, a saját lábára kell állnia. Végül hazatér és összeköti az életét egy férfival, de a házassága sem sül el túl jól. Nem bír nyugton maradni, miközben hazájában a forradalomnak köszönhetően megkezdődtek a változások.
A Persepolis tulajdonképpen egy biográfia, Marjane Satrapi életének története, melyet igényesen, kesernyés humorral, és a drámai részeknél kellően ki- és nem túlhangsúlyozott tragikummal mutatnak be a nézőknek. Nyilvánvalóan nem véletlen az Oscar jelölés, illetve a 17 különböző díj melyet a film besepert, megjelenése (2007) óta.
Egy hiteles korrajz az egykori és mai Iránról, melybe valós történelmi eseményeket szőttek, de nem válik szárazzá, mi több személyessé teszik a főhős szemén keresztül. Az ő nézőpontjából ábrázolják az eseményeket, illetve esetenként attól elvonatkoztatva, de a történet középpontjában a női főszereplő áll.
Satrapi megmutatja nekünk egy tőlünk idegen kultúra sajátosságait, miért és mitől gondolkodnak másként, általa végigkísérhetjük a nők emancipációjának kezdetét egy olyan országban, ahol a másik nemet komoly erkölcsi és egyéb szabályok kötötték gúzsba. Pl. A burka viselés.
A történetben nincsen semmi „extra”, ha úgy tetszik. Egyszerűen csak egy nő életének bemutatása, három fő felvonásban /Gyermekkor, Serdülőkor, Felnőttkor/.
A Reneszánszhoz hasonlóan egy nagyon bátor vállalkozásnak lehet tanúja a néző, hiszen a film fekete - fehér, csupán a jelen színes (a történet javarészt a múltban játszódik). Manapság nem vagyunk vevők a monokróm produkciókra, hiszen a látvány diktál. A fekete – fehérben, pedig nem sok látványosságra van lehetőség. A Persepolis a mondanivalójával bilincsel le és nem a néznivalóval, hiszen még a rajztechnikája sem túl részletes, illetve bonyolult. Már ami a szereplőket illeti, hiszen a karakterek kidolgozottsága éles ellentétben áll, pl. a hátterek és helyszínek kidolgozottságával, amikben igazán megmutatkozik a grafikai profizmus. Ám a látvány mégsem vonja el a figyelmet a mondandóról.
A film tud és akar is közölni, a néző dolga csak a befogadás.
Szomorú és kemény történetről van szó, még ha a keménysége nem is olyan nyilvánvaló, első ránézésre. Satrapi remek érzékkel ábrázol, tesz érdekessé egy emberi sorsot.
Megjegyzem, a film nem igazán izgalmas, a ritmusa is eléggé lassú, tehát senki ne várjon el nagy eseményeket, aki a mai akció dús mozikhoz van szokva. Ez esetben a megtekintés sem biztos, hogy jó ötlet. Ellenben, aki szeretne megismerkedni egy másféle kultúrával, és kíváncsi egy „közönséges” emberi történetre, az bátran megnézheti ezt a filmet.