film

Ölni Kíméletesen (Killing Them Softly)

5

Hová tegyem ezt a filmet? Ez volt az első gondolatom, amint befejeztem.
Sok mindent felvonultat ez a mozi, Andrew Dominik rendező nem kontár módjára nyúlt George V. Higgins könyvéhez, melyből e szkript íródott, egyébként szintén általa. Ebből ki is derül, hogy Mr. Dominik valamit nagyon jól lát, de a rendezéssel még akadnak gondjai, mert a fő gond, hogy nem derül ki, az alkotás mondanivalója. Ebben a cím sem segít. Óvva intenék bárkit is, hogy előzetes következtetéseket vonjon le, várjon valamit a filmtől, mert 100%, hogy csalódni fog. Az Ölni kíméletesen egy kicsit ilyen is, olyan is.
Emiatt vált olyan semmilyenné.

Lopott Szavak (The Words)

8

Nem mindennapi alkotásról lesz most szó. Szerkezete szerint három történetet kapunk, amit úgy próbáltak összehozni, hogy az egyik meséli a másikat.
Ettől igazán különleges lett, ám ennek egyenes következményeként, nem lettek kellőképpen kifejtve a szálak. A három szálat jól „mesélték” össze, de nem nyerték el igazán mélységüket. Összecsapottnak nem nevezném, de ha koncentráltabb, következetesebb lenne – vagy csak egy kicsit hosszabb – akkor igazán profi mozi lett volna.

Egy olyan darab, amit mindenkinek látnia kell. Így viszont csupán érdekes maradt.

Védhetetlen (Safe House)

5

Én vártam a Washington-Reynolds közös mozit, mivel az előbbi igazi nagyágyú a szakmában, aki ritkán nyúl mellé, már ami a szerepvállalásait illeti (akkor is, ha az utóbbi időben azok nem is voltak túl jók). Míg utóbbi egyre inkább a komolyabb mozik felé fordul, bár időnként látható még egy-egy vígjátékban, vagy könnyedebb darabban. Daniel Espinosa rendező eddigi munkássága nem volt ismert előttem, bár nem is tartozik a jobb direktorok közé. Ez volt az első igazán hollywoodi produkciója, amivel tökéletesen közepesre teljesített.
Az alkotás, csalódást okozott.

Feledés (Oblivion)

7

Morpheus ismét akcióban

A Feledés című film nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ennek ellenére mindenkinek ajánlom a megtekintését. A látványvilága és a modern kütyüi lenyűgözőek, valamint a főszereplő (Tom Cruise) hitelessége is megkérdőjelezhetetlen, hiszen mint tudjuk, ő a szcientológia egyház főpapjai közé tartozik, a földön élő egyik legmagasabb szintű tethán, aki a gonosz Xenu elleni harcra készül, és ezt végre a vásznon is megmutatja nekünk.

http://www.youtube.com/watch?v=-GPa4uhJX6U

 

A Harcmező Hírnökei (The Messenger)

8

Ez a 2009-es alkotás az év egyik legjobb mozija volt, amit a 2010-es Oscar gálán két jelöléssel honoráltak. Végül nem nyert ugyan, de ez nem változtat a tényen, hogy ez igenis egy érvényes mű.
Oren Moverman első rendezése, – ő jegyzi a szintén remek Rampartot is – amivel talán berobbanni azért nem, de mondhatni bepislantani be tudott a legnagyobb rendezők közé.
Már ebből a munkájából is kiderült, hogy jó érzékkel ír és rendez.

Rampart

8

A méltatlanul mellőzött Woody Harrelson ismét megmutatta, hogy képes egyedül is elvinni egy filmet a hátán. Ismét együtt dolgozva Oren Movermannel
(A harcmező hírnökei) egy nagyon kemény drámát hoztak össze, ami ugyan az előzetesből nem derül ki, viszont aki megnézi a mozit, betekintést nyerhet egy kétes értékrendű rendőr életébe és bukásába.

Az óriásölő (Jack the Giant Slayer)

6

Bryan Singer nem habozott, babozott
Bryan Singer (Superman visszatér, X-Men, X-Men – A kívülállók, Közönséges bűnözők) legújabb mozifilmje ismét a fantázia birodalmába csábítja a nézőket. A filmhez a gyerekkorunkból jól ismert égig érő paszuly mesét vette alapul.

Az Utolsó Csavar (Trouble With the Curve)

8

Robert Lorenz – e mozi rendezője – kilépett a nagy rendező, Clint Eastwood árnyékából, ha fogalmazhatunk így. Számos projekten dolgozott együtt Eastwooddal, és úgy fest el is lesett pár fogást a mestertől.
A stílusában Eastwoodra hajazó, de mégis önálló alkotás egy igazán remek darab, aminek erősen ajánlott a megtekintése.

A diktátor (The dictator) kritika

7

<!--[if gte mso 9]> Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE <![endif]-->

<!--[if gte mso 9]> <![endif]--><!--[if gte mso 10]> <! /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin;} --> <!--[endif] -->

A közel-kelet kiparodizálásával már többen is foglalkoztak, leginkább a sorból Adam Sandler-t tudnám kiemelni, az ő általa készített Ne szórakozz Zohan-nal című film igazán jól sikerült, a vígjáték kategóriában egy erős középkategóriát képvisel. Mellette, a londoni születésű Sacha Baron Cohan az, aki a nagysikerű áldokumentumfilmként kreált Borat –tal próbálkozott hasonló történettel, majd jött 2012-ben A diktátor című műalkotás…

Love [2011]

6

Ritkán szembesülök olyan filmmel, amitől eláll a szavam. Általában mindig akad mit mondanom, rendszerint meg tudom fogalmazni a véleményemet.
Ezúttal viszont más és merőben szokatlan helyzet állt elő, mert ez az alkotás, William Eubank első mozija újszerű hatással volt rám. Lényegében fogalmam sincs mit akart mondani, másfelől viszont érzem, hogy valami megértéssel határos motoszkál a felszín alatt. Azt hiszem ez tökéletes iskolapéldája azon produkcióknak, amit nem lehet elsőre megérteni, de lehet, hogy még később sem tisztul ki a kép.