Eubank alapkoncepciója, melyet a cím egyértelműen sugall (Love = Szerelem, de ez esetben inkább szeretet?) könnyedén beazonosítható, ami nem egyértelmű, hogy egészen pontosan mit is kívánt megmutatni nekünk.
Ha azt vesszük, hogy csak azt szerette volna közölni, hogy mindent a szeretet határoz meg, mindent az fog össze, mindennek ez az értelme, akkor elég körülményesre vette a figurát. Ha ennél valami összetettebb mondandója volt, akkor meg egész egyszerűen zavarosak a módszerei, nem érthető a végeredmény. Ahogy halad a film előre, úgy válik egyre értelmezhetetlenebbé a végső konklúzió.

A későbbiek fényében, a kezdés is elég bizonytalan. Ugyanis a polgárháborús Amerikában találjuk magunkat, ahol egy katona narrációja közvetít. Ezt a katonát felettese elküldi, hogy keresse fel egy helyet, ahol valami különös tárgyra bukkantak.
De hogy ez mi, az nem derül ki.
Csak sejteni lehet, hogy idegen eredetű, a történet inkább a katona naplójában írottakra koncentrál, a gondolataira, az érzelmeire. Ez az útinapló előkerül a későbbiekben is, még pedig a következő színben, ami a Nemzetközi Űrállomás, ahol egyetlen asztronauta teljesít szolgálatot. A férfi egyedül van, napjait a szokásos karbantartási munkálatok, fizikai kondíciójának megőrzése és a Földdel való rendszeres kapcsolattartás teszi ki. Telik az idő, – minden támpont nélkül, semmi sem jelzi a múlását – űrhajósunk furcsa hangokat hall a rádióból, zavaros szófoszlányokat, majd megszűnik a kapcsolat. A Föld elhallgat.
A főhős magára marad, mindenféle inger és kontaktus nélkül.

A film innentől kezdve válik igazán érdekessé, hiszen megfigyelhetjük, mit tesz az emberrel, ha kapcsok nélkül marad. Megvilágítják az emberi kapcsolatok, a kommunikáció fontosságát és boncolgatni kezdenek egy érdekes filozófiai gondolatot. Vagyis e kettő mennyire esszenciális ahhoz, hogy meghatározzuk a valóságot.
Ezek hiányában összeomlunk, képtelenek vagyunk kezelni környezetünket, a felmerülő helyzeteket és pótlékok után kezdünk el kapkodni. Ahogy azt a történet hőse is teszi.
Elhatalmasodik rajta a magány, megzavarodik és a polgárháborús katona naplójával, illetve egy régi orosz asztronauta nő okozta képzelgéseken keresztül próbálja feldolgozni a hiányérzetet.
Végső elkeseredettségében már-már öngyilkosságot követ el, de aztán mégsem teszi.

Az eddig viszonylag követhető történet ekkor bizarr módon megcsavarodik és egészen a végéig nem tisztázódik le, hogy mit is látunk. Összekeveredik a tér és az idő, csapongunk, miközben – valószínűleg – a konklúziót hallgatjuk, mely szerepe szerint a mozi tárgyát kellene megvilágítania. Ám a kép és a hang, a látottak és az elhangzottak nehezen vegyülnek el és összezavarják a nézőt.
Abszolút nem konkrét, homályos és megfoghatatlan a mondanivaló.

Összességében nem értem miről szólt.
Amint azt bevezetőmben említettem, valami mocorog bennem, ami halványan a megértés csírája lehet, de nem áll össze a produkció alkotta mozaik.
Eubanks alkotása erősen a művészfilmekre hajaz, nagyon zavaró a stílusa, ami rontja a filmélményt.
Amolyan puzzle-mozi ez is, aki szereti az ilyet, örömmel filózik a lehetséges értelmezéseken az élvezni fogja.
Ha őszinte akarok lenni, még nekem is tetszett, pontosan ezért. Gondolkozni lehet rajta.
Ám akkor is zavaró, nyugtalanító.
Pedig több fronton is nagyon korrekt produkció. Remek kameraállásokkal dolgoztak, amik finoman sugallták, hogy a történet a világűrben játszódik, miközben nyilvánvalóan nem így van. Továbbá a főszereplő is derekas munkát végzett, a rendezésen is látszik az átgondoltság, egyedül a közlés formájával volt gond. Emiatt nem érthető mit akart Eubanks. A művészi elemek is felfedezhetőek, melyek jót tesznek az alkotásnak, mint amilyen a magányos ember metaforája, vagyis maga az asztronauta, aki el van vágva mindentől.
A mondanivaló nyomatékosítását célzó interjúrészletek, melyek segítik ugyan a tisztázatlan információ feldolgozását, de élesen elkülönülnek magától a történettől.
Azon kívül állnak, ami szintén elég furcsa, ha az összképet nézzük.
Nagyon nem mindennapi film a Love. Ezzel lehetne leginkább leírni az alkotást. Nyilván megér még egy-két újranézést, de egyáltalán nem garantálható, hogy mindenkinek tetszeni fog.