A majmok bolygója: Lázadás

Ki gondolta, hogy augusztus elején Amerikát leginkább ez a film fogja lázba hozni? Azt hiszem nem sokan, hiszen a nem felhőkarcoló mértékű költségvetés már nem volt elegendő ahhoz, hogy a csapból is ennek az újragondolásnak az előzetese folyjon. Tudjuk jól, hogy nem minden a pénz. Számtalan dollármilliókból készült alkotás vérzett már el, mert a mozilátogatók inkább mást választottak. 1968 és 1973 között öt rész készült a franchise köré, amely akkoriban nagyon is lázba hozta az embereket. A 2001-es remake már nem hozta azt a színvonalat, amit elvárt volna az ember. Kérdés, hogy a Rise of the Planet of the Apes mennyire marad emlékezetes?

A filmet egy bizonyos Rupert Wyatt rendezte, aki eddig csak néhány filmnél „direktorkodott”, de azok is inkább a felejthető produkciók közé tartoztak. Ámbár ez a film ékes bizonyítéka annak, hogy nem minden múlik a rutinon, mivel a majmok bolygója: Lázadás egy kifejezetten élvezhető mozi lett. Manapság azon kevés filmek egyike, amely megéri a mozijegy árát. A készítők egészen más megközelítésből mutatják be az eseményeket, amelyek végén a Föld a majmok uralma alá kerül. Nem akartak lerágott csontú filmet csinálni, ezért magát a történetet is alaposan átformálták. Valamivel hihetőbbé tették. Az alapszituáció azonban változatlan.

Látszik, hogy az alkotók több filmre rendezkedtek be, mert a 105 perc játékidőt arra használták, hogy a kezdeteket megmutassák nekünk, egy egészen hosszú út első állomásaként. Én magam régen nagyon kedveltem az eredeti Majmok bolygója filmeket és egyáltalán nem gondolnám, hogy aláásták azon idők munkáit. Ugyan a történet teljesen más, mégis egy izgalommal teli és látványos film született.

Ismerős színészekből se szenvedünk hiányt. Itt van főszereplőnek James Franco, aki leginkább a Pókember mozik Harry Osbornjaként lehet ismeretes. John Lithgow is megfordul a filmben, aki a főszereplő apját alakítja. Az idősebb színész lehengerlő alakítást nyújtott a Dexterben. Itt sem hazudtolta meg önmagát, nagyon tetszett a játéka. A rendkívül ellenszenves szomszédot pedig David Hewlett keltette életre. Az biztos, hogy nem áll tőle messze a szerep.

Leginkább azért tetszett a film, mert kellemes szórakozást nyújtott. Szépen kibontották a történéseket, nem rohantak a készítők, nem akartak túl sokat belezsúfolni az időbe. Minden ment a maga tempójában. A sztorit az elején lassan vezették fel, aztán kezdtek bedurvulni az események. A tetőpont a film végi hidas jelenet, ahol a látványtervezők beleadtak apait anyait. Nagyszerű percek voltak ezek, igazi élménnyé varázsolták a mozit.

A történetről nagy vonalakban annyit érdemes tudni, hogy főszereplőnk, Will egy egészségügyi multicégnél dolgozik, ahol egy kísérleti gyógyszeren dolgoznak, amely megoldás lehet az időskori mentális betegségekre, sőt a szer ennél még többre is képes. Javítható vele az emberi agy. Az állatkísérleteket majmokon végzik. Egy baleset következtében a részleget bezárják, a szer fejlesztését leállítják. Az egyik kezelt majom gyermeket szül, akit Will fogad magához. Hamar kiderül, hogy a Cézár névre keresztelt állat sokkal intelligensebb a vártnál. A történet kibontakozásában szépen lassan eljutunk oda, hogy a ketrecben tartott állatok új vezetőjüket követve fellázadnak és hadat üzennek mindenkinek, aki meg akarja őket állítani.

Néhány dolgot meghagytak az eredeti történetből, így tisztelve a nagy elődöt. Eredetileg is Cézárnak hívták az első ellenálló csimpánzt. Az egyik leglényegesebb momentum, amikor Cézár megszólal, az se maradhatott ki. Az elnyomott állat első szava: nem!

Mondanom se kell, hogy a filmtechnika nagyon sokat fejlődött az elődhöz képest, ezért sikerült úgy megalkotni a majmokat, hogy azok valamivel jobb benyomást keltsenek a nézőben, mint a jelmezbe öltöztetett színészek. A látvány nagyon jól sikerült, ráadásul az akciódúsabb részek se azért voltak, hogy a készítők vállba veregethessék magukat, hogy ezt is tudják, hanem kifejezetten fontos jelenetek voltak. A színészek mindegyike odatette magát, a történet szépen bontakozott ki, nem voltak felesleges részek, nagyon egyben volt az egész produkció.

7

Szerintem kifejezetten

Szerintem kifejezetten esetlenek a filmben azok a sorsdöntő visszautalások az eredeti filmekre - sajnos az eredeti történetben oly fontos „nem!" is csak úgy oda volt kenve. Emiatt az ezerszer elcsépelt „elhibázott genetikai kísérlet" alapötlet is megmaradt ezerszer elcsépelt alapötletnek. Nem vagyok az „eredetiség" híve, de arra, hogy unásig elcsépelt alapötletekből is lehet élvezhetőt alkotni, sokkal remekebb példák vannak (legutóbb pl. az Unknown lepett meg kellemesen). Ahogy haladtak az események a Rise of Apes-ben, úgy vált az egész egyre laposabbá, mintha lépten-nyomon azt akarták volna elhitetni velem, a nézővel, hogy „ez valóban is megtörténhet". Tipp: nincs erre szükség. A „valóság üldözése", a hihetőség efféle erőltetése persze ki is fulladt, és növekvő sebességgel váltott át minden akciófilmbe, kurtán-furcsán egy huszárvágással elintézve a végkifejletet (ezzel nem a buta horrorfilmes slusszpoénra utalok, az még el is fért volna).

 

Tény, hogy a 2001-es feldolgozáshoz képest ebben legalább megvolt az ötlet halvány csírája, csak ezt leépítették *a kultúrproli szintjére.

wouhn képe

Épp a napokban kezdtem el

Épp a napokban kezdtem el nézegetni a régi filmeket és abban igazat kell adjak, hogy kicsit elsiették a késztők a "Nem!" kimondásáig eltelt időt. Gyakorlatilag semmi súlya az egésznek, nincs meg az odáig megtett út.

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről