2670-ben járunk, – ugye más figyelmét sem kerülték el az idővonalbeli bakik… - amikor is a nagy lázadás után majmok és emberek közösen élik életüket a városon kívül.
A villongás háborúba torkollott, melyet mindkét faj megsínylett, de életben maradtak.
A város Holt területté lett nyilvánítva.
A két nép együttélése nehézkes, hiszen szőrös barátaink rengeteg sérelmet dajkálnak szívükben, amely az ellentétek forrása.
A mozi megkísérli bemutatni, hogyan vette kezdetét a majmok civilizációja, hogyan épült ki az a társadalmi berendezkedés, amit az első két epizódban láttunk. Az alapok megteremtésével foglalkozik, és ha erre helyezik a hangsúlyt, – nem valami idétlenül összetákolt harc jelenetre – akkor egy érdemes alkotás születhetett volna.
Bár azért a „Nem” szó hanyagolásának, tiltásának fontossága felvillant némi reményt, de igazából ez az aspektus sem túl kidolgozott. Ez különösen érdekes részlet, ha a legújabb feldolgozást vesszük…

A vezér, Cézár (Roddy McDowell) igyekszik megtartani az egyensúlyt és békét hozni a menekülteknek. Ebben komoly akadályok hátráltatják. Egyrészt a majmok között fellépő elégedetlenség, melyet a múlt méltánytalansága táplál, s melynek élharcosa egy gorilla, Aldo (Claude Akins). Másrészt pedig a Holt városban élő, sugárfertőzött emberek maradéka, akik valami érthetetlen oknál fogva, (mély gyűlölet, vagy Cézárék látogatása a városban?) háborút indítanak a majmok tábora ellen. Cézár már apa, de fia tragédiája őt is az emberek ellen fordítja. Így a kocka végleg el lett vetve.

Lezajlik a hihetetlen „csata” húsz majom és húsz ember között, cirka öt járművel és sok petárdával, majd dicstelen véget ér a Majmok bolygója filmsorozat.

Legalább is a klasszikus.
Az első rész kivételével mindegyik felvonásban akadnak kifogásolható részletek, de a legkiábrándítóbb egyértelműen az ötödik. Már a hangulata sem olyan, mint a többinek, érezhetően össze is csapták az egészet, csak hogy még egy bőrt lenyúzhassanak a történetről, illetve hogy valami befejezést kerekítsenek az egésznek. A majmok csak kánonban képesek kommunikálni, illetve skandálnak, szinte kivétel nélkül mindent. Esetenként ostobábban viselkednek, mint ezelőtt, szóval következetességre ne nagyon számítsunk. Ám végső soron, ha azt vesszük figyelembe, hogy az első filmnek semmi köze nem volt az eredeti Pierre Boulle kisregényhez, akkor ezt akár már el is lehet nézni a készítőknek.
Olyasmi, mint napjaink trash – filmjei…
A Csata egy olcsó, kifogásolható és gyenge film, de mégis kötelező darab a Majmok bolygója fanatikusoknak. Pláne, ha már úgy is „végigszenvedték” az előző négyet… :D
Boulle nagyot alkotott, mikor kitalálta ezt az univerzumot, melyből öt klasszikus mozi, egy tévésorozat és két újkori feldolgozás született. Kétségtelen az író géniusza, a filmek készítőié már annál inkább, de az ötödik, befejező rész is ugyanúgy klasszikus, mint a többi.