Az első G.I. Joe mozi nagy port kavart, bár utólag be kell látnunk, hogy nagyon nem volt erős. A folytatással pontosan ugyanez a helyzet.
A mozikban mindkettő jól teljesített, sokak gyerekkorát határozták meg a G.I. Joe rajzfilmek, vagy a figurák. Én meg úgy voltam vele, hogy ha egyszer már az első rész felkerült ide, akkor a Megtorlás alcímen futó második részt is feltehetnénk.

 A Marvel ismét nagyot alkotott és mozivászonra dobta a Farkas című filmet, így újabb szuperprodukcióval bővült az X-Men sorozat. Főhősünk kívülállóként csöppen bele egy számára idegen világba, kultúrába, ahol nem csak az ellenséggel kell megküzdenie, hanem a saját démonaival is.

http://www.youtube.com/watch?v=ohVHaszT224

Itt van még egy sorozat, amiről véleményt fogok alkotni, pedig hát alig láttam belőle valamit, hiszen ezt is abba hagytam két epizód után. Az NBC nyári szériája a valóságshow-stílt követi és abban nagyon is valósághű. Olyan az egész, mint ha egy Survivort bámulnánk, csak hát, ezen meglátszik, hogy nem valódi, és ugye a valósággal operáló szériákról is tudvalevő, hogy semmi köze a valósághoz, mi több manipulatívabb, mint napjaink legkifinomultabb, legburkoltabb reklámjai.

Élt egyszer egy srác. Úgy hívták, Jay Moriarty és rövid idő alatt, nagyon fiatalon, a szörf sport csúcsára emelkedett. Majd még rövidebb idő alatt el is sodorták a hullámok. Ha valakire illik a „Live hard, die young!” szólás, akkor ő az.
Az ő történetét filmesítette meg a Micheal Apted, Curtis Hanson rendező páros.

Ez a film azon filmtípusok ékes példánya, amikről nem lehet eldönteni, hogy dráma, vagy vígjátékról van-e szó. És pontosan ez az oka annak, hogy szinte kivétel nélkül két szék között a földre esnek.
Ennél a mozinál sincs ez másként. Látva Seth Rogent és a leírásokat olvasgatva, egy tréfásabb – de legalább is közepes – komédiát vártam.
Ehhez képest még mosolyogni is csak módjával lehet rajta.
Nem jól adagolták szét benne a drámai és a komikus összetevőket, ezért az egész alkotás úgy zavaró ahogy van. Igazából a végignézése is elég szenvedős.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy 2011-ben ez volt az év akció filmje.
De talán még akkor sem, ha azt is hozzáteszem: Az elmúlt évek legjobbja.
Az akció műfaj is nagy átalakulásokon ment keresztül, eltűntek az igazán karizmatikus alak, és amikor nagypapaként visszatértek, az már röhejesbe csapott át. Ekkor jön Gareth Evans és egy ismeretlen harcművész, Iko Uwais és egy olyan mozit rittyentenek össze, hogy mindenki megnyalja a tíz ujját utána. Mindezt Indonéziából.