A prekoncepcióm érlelte meg az érdeklődésemet, még akkor is ha már kezdek fásult veterán lenni, akinek elég nehéz már felbirizgálni a kíváncsiságát és általában teljes szkepticizmussal állok az új produkciók elé.
Ezzel sem volt másként. Tudtam mit fogok látni és nem is lepett meg a széria.
Tökéletesen alkalmazott valóságshow-s húzások, unalomig ismert trükkök és fordulatok, azonos vonalvezetés, melyből már végignézhettünk tizenkettő egy tucatot. Ez semmivel sem másabb.
Azonos váz, melyet egy kicsit átsminkeltek. Ennyi és nem több…

Tizenhat válogatott játékost visznek helikopterrel az elhagyatott és veszélyes szibériai vadonba, ahol segítséget nem kaphatnak, teljesen magukra és egymásra vannak utalva. Elvégre ez egy túlélő műsor. Szabályok nincsenek. Aki utoljára marad, az nyer és kész.
Ebből a szempontból kicsit gyanús a műsor, de hát manapság is élnek olyan népek, akik valóságnak hiszik a Barátok köztöt…
Szóval a széria átlátszó, mint a kirakatüveg, annyira sablonos, hogy az már-már kacagtató.
Aztán persze beindulnak az események, megkezdődik a kőkemény verseny.
És hát történnek furcsa dolgok is…

Ezek ellenére a műsor megy tovább és nem a „show must go on”-elve miatt.
A gyászos események ellenére a játékosok úgy döntenek, hogy a tűrhető „fájdalomdíj” ellenére a játékosok folytatják a játékot és persze a producerek vállalják a felelősséget értük…
Ugyan már, most vagy ennyire kapzsi az emberi faj, vagy ennyire hülye.
Lényeg a lényeg, hogy ettől a ponttól kiszámítható és unalmas a széria.
Pedig a pilot még egészen tűrhető volt, annak ellenére is, hogy tudtam mit fogok látni.
Azonban a második felvonás eseményei csalódást keltően sablonosak és ezt az én gyomrom nem volt már képes bevenni. Kevés az idő és nem nézhetünk akármit. Ráadásul féltem tőle hogy megint csak a Croaton legenda újrázását fogom látni, vagy éppen a Tunguzka eset kifigurázását.
Remélem jól működtek a megérzéseim és kiszelektáltam a Siberiát, mielőtt rápazaroltam volna többször negyvenöt percet.
Ha szeretjük az ilyen manipulatív és átlátszó műsorokat, vagy az olyan talált felvételes szarakodásokat, mint amilyenekkel az utóbbi években elárasztanak minket, akkor ez egy jó választás lehet.
Nekem ez azonban már (még) kevés. Bár lehetséges, hogy becsaptak az érzékeim és túlzott pesszimizmusom elvert egy jó kis sorozattól – bár nem szoktam tévedni.
Ízlések és pofonok, ugye, ám nekem ez mégsem vált be. Esetleg ha vége az évadnak és jobb dolgokat olvasok róla, akkor ismételten megpróbálkozom a szériával és felülvizsgálom a véleményemet.
Ám nem nagyon szokott ilyen előfordulni…
Azt hiszem, nem a Siberia lesz az, amivel kapcsolatban ez meg fog történni.