Oldboy/Egy bosszú mind felett!
A három Park film közül ez tetszett a legkevésbé, pedig sokan kedvelik és elismerik ezt a produkciót. A rendező úr a bosszú legbelsőbb megnyilvánulásait boncolgatja, az emberi gondolat és létezés legbelsőbb, legelemibb részeibe nyerhetünk betekintést, ha végignézzük ezt a mozit.
A megszokott kiváló érzékkel tárul fel előttünk a téma, de valahogy mégsem érintett meg az alkotás.
Az Ázsiai Filmek hétvége utolsó általam jegyzett írása az Oldboy, ami már nagyon régóta felkeltette az érdeklődésem /benne van az IMDB legjobb 250 filmjében/ és meg kell hagyni, hogy igen sajátosan mutatja be a bosszú anatómiáját. Mert ez a film lényege, az egész esszenciája csupán ennyi: Bosszú.
A történet, ami kibontakozik előttünk egy elég szövevényes, eleinte nem is követhető, bonyolult történet. Tele szégyennel, haraggal, félelemmel és vágyakkal. A meztelen, őszinte, valóságos emberi lélektan erőteljes bemutatkozása, nem kevés vérrel és erőszakkal. Ám ebben az esetben az erőszak nem zavaró és felesleges, hanem része az alkotásnak, mi több elengedhetetlen, elemi része.
Hiszen az ember egyik legjellemzőbb tulajdonsága az erőszak. A másik a hihetetlen erős és kitartó harag.
A főhősünk, Dae-su Oh, aki részeg randalírozása miatt a rendőrségen köt ki. Majd magához térvén ijedten konstatálja, hogy egy lezárt hotel szoba fogja. Nincs menekvés, nem tudja kik és miért tartják itt, az idő múlását csak a Tv segítségével tudja mérni. És aszerint 15 éven át tartják bezárva!
Dae-su rádöbben, hogy innen nincs szabadulás, de a dühe nem hagyja a nyugodni. Bosszút fogad, elkezdi edzeni a testét és kibontani a falat a szökéshez. Tizenöt évébe telik, hogy kijusson.
Hosszú rabsága alatt, egyetlen kapcsolata a külvilággal a Tv, ha nem azt nézi, vagy edz, akkor azon gondolkozik, hogy vajon kinek árthatott élete során annyira, hogy ezt érdemelje.
Elkezdi hát leírni az általa megbántott emberek neveit. A lista jó hosszú, megtudhatjuk, hogy a főhősünk sem egy tipikus hős jellem. Végül nagy nehezen sikerül megszöknie, de a gyötretéseknek még koránt sincsen vége. Ugyanis egy hajléktalan ad neki egy tárcát és egy telefont.
Amíg betér egy étterembe, ez a bizonyos telefon meg is csörren és egy titokzatos férfivel egy elég érdekes beszélgetés zajlik le.
Az egész vége az lesz, hogy a fiatal vendéglátós hölgy felviszi magához a férfit és elég közel kerülnek egymáshoz. Dae-su pedig nekilát felgöngyölíteni ennek a nem mindennapi történetnek a szálait.
Megkezdi a nyomozást a fogva tartói és a családja után.
Ebben a lány is a segítségére van.
Ennek köszönhetően meg is leli a bandát, aki a szabadságának megvonásáért közvetlenül okolható.
Itt le is zajlik egy nagyon hatásos és kemény harcjelenet, amiben a főhős – főként egy kalapáccsal - ugrik neki a létszámfölényben lévő ellenfeleknek. Egy jól megkomponált jelenetsorról van szó.
A story innentől kezdve bebonyolódik. Hiszen nem ennyire egyszerű a képlet. Megjelenik az igazi rosszakaró, a valódi ember, aki a hosszú kényszerpihenő miatt okolható.
Megkezdődik a brutális játék, melynek tétje a bosszú, de a lényege, hogy kiderüljenek az okok, a háttérben szálakat mozgató miértek, a kérdések megválaszolása. A film végjátéka kellően erős, brutalitása nem ismer határokat. És nem is elsősorban a látványra gondoltam.
Kőkemény fordulatra számíthat a néző a legvégére.
Egy olyan fordulatra, ami után csak győzzük felkaparni a leesett állunkat. Az egész történetre jellemző a durvaság, a bizarr szemlélet és a kegyelmet nem ismerő feltárulkozása az emberi léleknek. Park egészen tűrhetően ábrázolta ezt az elképesztő sokféleséget és bonyolultságot.
Hogy esetemben miért maradt el a komolyabb hatás?
Jó kérdés, talán az lehetett az ok, hogy nem tudtam azonosulni a főhőssel, aki inkább emlékeztet a régi Charles Bronson figurákra. Esetleg a kissé vontatott cselekményszövés?
Nehéz lenne megmagyaráznom a tényleges okot.
Az azonban biztos, hogy az Oldboy nem egy olyan film, amit egy megtekintés alapján érvényes kritikával lehetne illetni. Valószínűleg egy-egy újabb alkalom után újabbnál újabb apróságokat vehetnénk észre. És szerencsére ez az alkotás olyan, amit meg lehet nézni egynél többször!
Új hozzászólás beküldése