Ez a film bizonyos szempontból egy hiánypótló alkotás, hiszen a Mutant Chronicles nevezetű szerepjáték – nálunk nem túl elterjedt – kedvelői világszerte várták már a megfilmesítését ennek a sajátos atmoszférájú játéknak.
2008-ban megnyugodhattak hiszen kijött DVD-n és BluRay-en a várva várt mozi.
Ám ebben talán még sem volt annyi köszönet…

Hát jujj…

Én nem ismerem ezt a játékot, szóval nem igazán tudok hozzászólni, ámbár hallottam róla és mindig is érdekelt. Valószínűleg ezért is döntöttem úgy, hogy megtekintem a filmet.
Kezdjük akkor a történettel, ami minden csak nem ötletes, egyedi, magával ragadó, vagy izgalmas.
Az előzmények szerint a Földre érkezett egy szerkezet, amit egyszerűen csak úgy neveznek:

A Gépezet

Ez egy idegen és rossz szándékú életforma, ami az emberek élettelen, vagy még élő testéből zombiszerű mutánsokat gyárt. Nem teljesen tiszta, de valamit a lelkekkel szórakozik…
A lényeg az, hogy sikeresen a föld alá zárják, ahol többé nem fenyegetheti az emberiséget.
A jelenben 2707-et írunk, amikor is az egész bolygót négy nagyvállalat tartja a kezében.
Az országhatárok elmosódtak, az üzleti érdekek alakították ki a világrendet. Háború dúl a cégek között, és egy Világháborút idéző frontharcba keveredünk, ahol megismerhetjük a főszereplőt, Hunter-t (Thomas Jane). Ő egy cinikus katona, aki gyűjti a dögcédulákat – a végén kiderül miért.
Itt kitérnék arra, hogy az egyetlen dolog, ami tetszett a filmben az a hangulat és megjelenítés összhangja. Mindig is kedveltem a Blue box technikát (Pl. Sin city, 300, stb.) ebben a filmben meg alkalmazták elég rendesen.
Azt viszont nem tudtam feldolgozni, hogy több mint hétszáz év alatt az emberi nem képtelen volt túllépni a gőzenergián? Radarjuk az van, de a meghajtás fejlesztésében nem járnak élen…
A filmben szénnel működtetik az összes gépet, legyen az repülő, vagy ágyú.
Biztosan van erre a különös, science fiction-ben szokatlan, megoldásra valamilyen ésszerű válasz, de a készítők nem fáradtak vele, hogy megmagyarázzák.

A Gépezet feléled és elkezdi árasztani a mutánsokat, ennek következményeként az emberiség fogyatkozni kezd. Nem tudják felvenni a versenyt e kreatúrák erejével és szívósságával. Megkezdődik hát az evakuálás a Marsra.
Látszólag a fajunk számára nincs remény…
Ám ekkor jön a képbe Ron Perlman, vagyis Samuel testvér, aki egy titokzatos rend tagjai.
E vallás követői a Gépezet korábbi legyőzőjétől származtatják magukat és ők őrzik a masina elpusztításának titkát is. Csak annyit kell tenni, hogy lemásznak a föld alá és felrobbantják.
Van itt minden! Ősi prófécia, eljövendő megmentő, kiválasztott, minden ami szemnek s szájnak ingere, de nem feszíti szét a Sablon kereteit. Nehogy már egy kis egyediséget produkáljanak, a világért se!
Ez mind szép és jó, csak hogy a lejutás nem egyszerű. Szükség van egy öngyilkos kommandóra, akik a saját életük árán hajlandóak esélyt adni az emberiségnek.
Összegyűlik hát a kommandó, amiben helyet kap Thomas Jane, Ron Perlman, Devon Aoki és Anna Walton, többek között.
A lejutás természetesen nem egyszerű, akció akad rendesen, csökken is a népsűrűség, hiszen a mutánsok brutálisak. Csak nem atomot kell robbantani rajtuk, hogy megdögöljenek, de a kard az viszi őket, mint verebet a pocok méreg. Megölésük egyetlen módja, ha végzetes szövetkárosodást okoznak.
Nem tudom. Melyik okoz „végzetesebb” szövetkárosodást, egy karddöfés, vagy egy sorozat fém golyó, amit egy automata gépfegyverből durrantanak elő?
Megjegyzem, akadnak logikátlan dolgok a filmben. Ez csak egy példa.

A film vége tulajdonképpen egy az egyben a futószalag megoldás kliséinek felvonultatása.
Katartikus szándékú csaták, hősi halálok sokasága, majd a végső harc során Perlman és Jane szembekerül egymással. Ide kellett az a nagy rakás dögcédula! Ugyanis a főhős boxerként veszi hasznát és azzal veri pépesre a mutálódott egykori szerzetest.
Eztán beindítja bombát, megtapasztalhatunk egy szokványos filmvégi csavart és az emberiség megmenekült. Győzött a Jó, vesztett a Gonosz. Juhé!
Komolyra fordítva. A film egy hatalmas közhely halmaz, az eredetiség csírája nélkül. Egyedül az enyhít ezen valamicskét, hogy felhasználták a Mutant Chronicles nevű játék világát és hangulatát.
Hangsúlyozom, abszolút nem a nézhetetlen kategória. Egyszerűen csak közepes alkotás. Nem rossz, nem jó, inkább csak érdekes. Pedig nevesebb színészekkel próbálják eladni nekünk a filmet.
A fentebb felsoroltabbakon kívül megemlíteném még John Malkovich-ot is, akinek feltűntetése a stáblistán inkább csak egy szép gesztus. Pár percig látható a filmben, mivel gyorsan kinyírják és milyen ordenáré búcsúszavakat adtak a szájába a készítők?! Hát, hihetetlen!
Nem akarok senkit sem elbátortalanítani a film megtekintésétől, elvégre nem olyan borzalmas, csak egy sablonos akció-sci-fi a sok közül.