Ez a film egy igazi legenda, egy klasszikus. Valójában pedig egy 1922-es német némafilm. Ha érdekel, hogy miből táplálkoznak a mostani vámpírmozik, akkor vess egy pillantást erre a cikkre, aztán meg a filmre magára is.

Irány a múlt…

A 87 évvel ezelőtti német, fekete-fehér filmművészeti remek a mai napig is hatással van arra, aki megnézi, és nem mellékesen minden mai vámpírfilm belőle (is) ered.
A Nosferatu, Bram Stroker örökbecsű történetének feldolgozása, csupán a nevek nem azonosak, ám a történet elejétől a végéig lefedi az eredetit.
E szerint Hutter a Kárpátok közé utazik, hogy Orlok gróffal megtárgyaljanak egy bizonyos ingatlan ügyet. Furcsaságok követik egymást, a gróf neve hallatán mindenkit rettegés tölt el, és óvják Huttert a látogatástól, ám ő nem enged. Maga Orlok gróf, a vámpír, egy kastélyban él és rendkívül nyugtalanítóan viselkedik. A főszereplő félni kezd és elmenekül, ám Nosferatu követi hazáig és megkörnyékezi a feleségét.
Ez lesz a veszte...

A történetet sokan ismerhetik, ám a kivitelezés inkább érdekes, mintsem szórakoztató vagy izgalmas. Mivel némafilmről van szó, ezért elég kevés a szöveg, az is feliratként jelenik meg, a hangsúly a cselekményen van, mindezt találó szimfónikus zene kíséri.
A színészek remekül kifejezik magukat, pedig sokkal nehezebb dolguk  volt, hiszen a hangjukat nem használhatták. Csupán a testük és az arcuk játszik. Elég beteg arckifejezéseknek lehetünk szemtanúi. Maga Nosferatu pedig egyszerűen hátborzongató.
Mai szemmel nevetséges lehet helyenként, de ehhez a filmhez más látásmód szükséges, mint a mai mozikhoz. A gyorsítások mókásan hathatnak, de hát akkoriban nem volt lehetőség effektek használatára és ez cirka száz évvel ezelőtt a csúcsot, a hihetetlen horror megoldást jelentette, mely előtt értetlenül álltak a nézők.
Nem hiányoznak a tipikus horror elemek a filmből, de nem is egy olyan szutyok, amikkel az utóbbi években traktálnak minket, horror címén.

A horror itt kezdődik!