Hugo Weaving alakítja az apát, aki Az Útban látható Viggo Mortensentől lényegesen különböző karaktert formál meg. Nem is akárhogy.
Az általa játszott férfi egy börtönviselt, agresszív ember, akinek nem megy könnyedén az érzelmeinek kifejezése. Főként a fia irányába – őt Tom Russell játssza -, akivel menekülni kényszerülnek a törvény elől. Az apa megölt egy másik embert, tehát futnia kell, de a fiát sem akarja hátra hagyni. Nekivágnak a hatalmas Ausztráliának, többnyire kerülve a lakott területeket. Végső soron erről van szó az egész mozi során. Mennek.

Ezzel csupán azt szerettem volna jelezni, hogy senki ne számítson túl mozgalmas filmre.
Ahogy Az Út, ez is inkább a szereplők jellemének bemutatására helyezi a hangsúlyt, a dráma itt elsősorban a háttérben zajlik. A cselekmény nem kiterjedt, elég kevés dolog történik a másfél óra alatt.
Főként a lelki változások kerülnek előtérbe, amit a homályban hagyott háttértörténet motivál.
Glendyn Ivin csak az aktuális cselekménysort mutatja be nekünk, a múlttal nem foglalkozik, az csupán félmondatok, utalások formájában jelentkezik. Megrendítő utazásuk során azonban számos dologra fény derül, illetve nagyon érzékletesen ábrázolják a két főszereplő – apa és fia – kapcsolatát.

A gyerek elég elveszett, fiatal kora miatt is elég nehezen idomul az apjához, míg szülője egy nyers és durva ember. Ő szintén nem igazán tudja, hogyan bánjon gyermekével. Egyáltalán nem felhőtlen a kapcsolatuk, amit időnként elég durva események határoznak meg, de ezzel párhuzamosan, olykor-olykor jól elbeszélgetnek egymással, bohóckodnak. Az apa történeteket mesél a fiának, igyekszik a maga otromba módján nevelni a srácot, utat mutatni neki. Ezzel kapcsolatban nagyon érdekes, hogy ebben a filmben – Az Úttal ellentétben -  az apa figurája egyáltalán nem pozitív, inkább a negatív tulajdonságokat domborították ki. Alapvetően azt mondhatnánk rá, hogy egy utolsó szemétláda, egy rohadék, és az is… de végtelenül szereti a fiát. Ennek megnyilvánulásai nem kaphatók túl gyakran rajta a filmben, hiszen a szülő nehezen fejezi ki az érzelmeit a fia iránt. De a tragikus végkifejletben igazán tanúbizonyságát adja, mennyire szereti gyermekét. Lényegében ez egy nagyon puritán munka, gyönyörű tájakon leforgatva, a történethez eszményi képi anyagot szolgáltat az ausztrál vidék.
A rendező remekül helyezte el a filmjét ebben a gyönyörű környezetben. Mint mondtam nem mozgalmas, de ennek ellenére magával ragadó mozi, amiben remek színészi teljesítményekkel találkozhat a néző. Valamelyest beárnyékolja az alkotás megítélését, hogy ugyanabban az évben kijött Az Út is, illetve a letagadhatatlan hasonlóságok is erősen behatárolják.
Ám a Nagy utazás egy remek, olcsó, de nagyon kemény film.