A kérdés, miszerint ugyanazt el lehet-e sütni kétszer sikerrel, teljesen jogos és a mozi meg is válaszolja.
Eszerint igen, el lehet, csak tudni kell stílusosan és nem mellesleg, jól csinálni.
A Besson-Megaton-Neeson triumvirátus megmutatta, hogy minimális változtatásokkal, nem horribilis pénzből (hollywoodi mércével mérve) el lehet adni az embereknek ugyanazt.
Ehhez először is kell egy bevált recept, egy Liam Neeson és egy tűrhető forgatókönyv.
Mindez adott volt az Elrabolva 2 esetében, és kevés olyan film kerül ki mostanában, amivel elégedett tud lenni az ember. Idén ez volt a második, vagy harmadik alkotás, amire azt mondom, hogy megéri a mozijegy árát. A most októberben bemutatott produkció ugyanis nem ad túl sokat, de azt kielégítően teszi, a néző úgy mond, „jól lakik vele”.
Nekem azonban mégis akadt egy kis hiányérzetem a filmet nézve, de ennek egyszerű a magyarázata.
Az ok a sztoriban keresendő, ami egyszerű, mint az egyszer egy. Ez még nem is baj önmagában, de az első részhez képest vesztett az intenzitásból, ami azért kissé zavaró, még akkor is, ha 2. rész méltó folytatás.

Bryan Mills (Neeson) a feledni kívánt európai események után, mondhatni nyugalomban éli az életét. Igyekszik jó kapcsolatot fenntartani a lányával (Maggie Grace) és volt feleségével (Famke Janssen).
Ezt több-kevesebb sikerrel teszi.
Míg lánya haragszik rá, amiért állandóan ellenőrzi és nem hagy neki elegendő teret, addig a nejével ismét elkezdenek összemelegedni.
Mills azonban még nem sejti, hogy hamarosan nem a lánya új fiúja lesz a legnagyobb gondja.
Az első részben történtekkel (jól kapcsolják össze a két részt) kihúzta a gyufát és vadászatot indítanak utána az albánok. Az egész akciót egy fiát elvesztett apa, mellesleg a lánykereskedelem vezetője, Krasniqi (Rade Serbedzija) vezényli le. Kinyomozzák, hogy Mills-ék együtt töltenek némi pihenőidőt Isztanbulban, ahol lecsapnak rájuk a bosszúszomjas rosszakarók.

Még a forgatókönyv is ugyanaz, egy apró csavarral, ami azért különleges és jó húzás is egyben.
Megint Bryan hívja fel a lányát, de most annyiban változott a helyzet, hogy őt és Lenore-t rabolják el, míg a lánya megússza, és a távolból segít az apjának kiszabadulni.
Ennek kidolgozása egyébként igen tetszetős, apa és lánya együttműködése jól ki van dolgozva és szerencsére a Grace-ből sem faragtak pisztolyvirtuózt, (bár az autóvezetős rész kicsit elrugaszkodott) a lány hiteles marad. Igazából most is mindent az apja intéz, de a lányt is fontossá tették.
Együtt igyekszenek megmenteni a család másik nőtagját.
A helyzet az, hogy az első résztől eltérően az Elrabolva 2, nem annyira intenzív, nem is olyan izgalmas, – azért az akciók legalább olyan jók, mint az elsőben – lényegesen egyszerűbb, a tempója sem gyorsabb, pedig most még kevesebb idő alatt játszódik a történet és a szabadulásra is kevesebb az idő.
Nem annyi helyszínnel dolgoztak mint az egyben, nincs annyi esemény, mintha töménységéből is vesztett volna.
De akkor is:
A mozi igenis jó. Ugyan az első részt nem tudta felülmúlni, – Mely folytatás volt képes rá mostanában? – de az eddigi színvonalat tartja, ami kiemelkedő teljesítmény a mai mozis világban.
Hány folytatás okozott csalódást és még ennél is több alkotás megtekintése után sóhajtottunk fel csalódottan? Ez után garantáltan nem fogunk.