Válasz a hozzászólásra
Hunter Prey (2010)
A-fraid, 2012, június 19 - 19:48Nem hinném, hogy sok embernek ugrana be bármi is Sandy Collora nevéről.
Ez elsősorban azért lehetséges, mivel a nevezett egy amatőr rendező, akinek ez az első önálló, egész estés alkotása.
Egy sci-fi történet, mely önmagában nem hordoz túlzottan sok eredetiséget, de ha valaki fogékony az apróságokra, finomságokra, akkor egy kellemes filmélményben lehet része. Mr. Collora ugyanis egy hangulatos mozit forgatott minimálbérből, de ötlettel és kreativitással.
Ezzel az idézettel veszi kezdetét ez a történet – mely tömören összefoglalja a lényeget, de legalább is segítséget nyújt a mögöttes szándékok, érzelmek, háttérfolyamatok megértéséhez.
Ez most nagyon úgy tűnhet, hogy a film bonyolult történettel, avagy mondanivalóval rendelkezne, pedig ennek pont az ellenkezője igaz. Mind a sztori, mind a mondandó felháborítóan egyszerű.
Egy űrhajó landol egy sivatagos, elhagyatott bolygón, melyben három páncélos ürge utazott egy foglyot szállítva. Ez a fogoly, mint az szépen lassan kiderül, borzasztóan fontos, mivel utolsó a fajtájából és bosszút kíván állni népének elpusztítóin.
Ez a pusztító terv állítólag már folyamatban is van…
A fogoly megszökött és mindennél fontosabb, hogy ismét elfogják, mielőtt kivonják őket a bolygóról.
A körülmények nem mindennapiak, a sivatag kíméletlen, a hőség elviselhetetlen, felüti fejét az elégedetlenség. Centauri 7 (Daimon Poitier) meglehetősen renegát gondolkodású és szembefordul felettesével Karza-val (Isaac C. Singelton Jr. ). A feszültség egyre nő, miközben kezdetét veszi a hajsza a „szállítmány” – vagyis a fogoly után.
De nem egyértelmű, hogy ki a vadász és ki a vad…
A kergetőzés számos fordulatot produkál, mialatt nem válik vontatottá sem, bár azért el kell ismerni, meglátszik az alkotáson a kevés pénz, a jellegzetes amatőr betegségek, de egyértelműen jobb egy közönséges B-kategóriás mozinál. Nem a trash kategória!
Ez egy igényes és önálló alkotás, egyszerűen csak szerencsétlen egy kicsit. Collora, aki a történetet is megírta, nem csak rendezett, odafigyelt arra, hogyan forgasson tűrhető anyagot szinte semennyi pénzből is. Valószínűleg ennek köszönhető a helyszínválasztás is, ami egyébként eszményinek bizonyult ehhez a fogócskához. A táj jól illeszkedik az alkotáshoz, remek felvételeket láthatunk a sivatagról, szép és hangulatos helyszíneket választottak. Ez igazából a film jellemző hangulatának megteremtésében vállalt fontos szerepet, kiegészülve a jelmezekkel, amik szintén a pénzhiány és az ötlet ötvözetéből születtek. Nekem tetszettek a régi sci-fi-ket idéző, rikító, kopottas páncélzatok, a sisakok, a fegyverek.
A régi idők patinája csillant meg bennük.
Ezzel együtt könnyedén fülön csíphető az alkotásban az egykori sci-fi ászok hatása. Az emberben akaratlanul is felmerülnek az olyan klasszikusok, mint a Nyolcadik utas, a Ragadozó, a Star Wars, vagy éppen, ami számomra a legintenzívebb volt:
A Kedves Ellenségem.
Ezt talán a hasonló helyzet, a két szereplő (vadász és vad) nem ritka beszélgetései, egymás hajszolása, a köztük kialakuló – nem kifejezetten szoros – kapcsolat.
A mozi vége számomra kicsit már ellentmondásos volt, hiszen Centauri 7-ről megtudjuk, hogy népének nem oly szokványos tagja, mi több lázadó személyiség, de a befejezésben tanúsított viselkedésére azt hiszem leginkább a túlzás jellemző.
Mindenképpen érdemes vetni egy pillantást – sci-fi rajongóknak pláne – erre a filmre, hiszen remek példa arra, hogyan csináljunk élvezhető, értékes, szórakoztató filmet a zsebünkben talált apróból.