A Szellemlovas: A Bosszú Ereje (Ghost Rider: Spirit of Vengeance)

Oké, bevallom én már eleve előítéletekkel a fejemben ültem le megnézni ezt a filmet. Aki olvasta már olyan kritikámat, ami az utóbbi évek filmjeiről szól, melyekben játszik Nicholas Cage is, az tudhatja, hogy nem nagyon vagyok kibékülve a hiú sztárral, aki látott már szebb éveket is.
Szellemlovas sosem tartozott a kedvenc szuperhőseim közé, – bár nem is igazán ismertem – de azért az első részt még megnéztem. Nem is volt olyan vészes, annak ellenére, hogy a valaha leforgatott legrosszabb képregény filmnek bizonyult. A mozikban is olyan rosszul teljesített, hogy kész meglepetés volt, hogy egyáltalán leforgattak neki egy második részt. Én már akkor is elkönyveltem, hogy kár volt a befektetett pénzért és energiáért.
Az egész alkotás egy ötlettelen, elbarmolt idétlenség, ami alig üti meg a B kategóriás filmek szintjét. Nagyon rossz ezt kimondanom, de valahol az Asylum stúdió „remekeit” idézi, már ami a színvonalat illeti.
Ezt szántam tematikus hétvégénk bevezetéseként.

Igen, a helyzet az, hogy igazából nem is tudom miért néztem meg ezt a filmet, ha úgy is tudtam, hogy meg fogom bánni. Hogy szinte fájdalmat fog okozni. 
Egyrészt úgy fest, él bennem valami féle filmekkel kapcsolatos mazochizmus, illetve annyira nem volt jobb dolgom, hogy még erre is ráfanyalodtam.
Így esett, hogy leültem a produkció elé, ami képes volt alulmúlni minden várakozásomat.
Persze tudtam én hogy a folytatás filmre kevesebb pénz jutott, de hogy valamit ennyire el lehessen rontani, az már valahol művészet.
Ennek oka sok mindenben kereshető (és megtalálható). Egyrészt ott van a tehetsége maradékát is felélő egykori tehetség, Nic Cage aki utoljára a 2009-es Mocskos zsaru feldolgozásban csinált valami olyasmit, amit színészetnek lehet nevezni és valamelyest összeegyeztethető a színvonal fogalmával.
Bár azért a tavalyi Bosszú jogán című filmben még egészen elviselhető volt.

Akkor ott van a forgatókönyvírók egyike – mert hárman írták! – David S. Goyer, aki vagy remek munkát végez, vagy okádék módjára összecsapja azt.
Nem is értem a fickót. Elvileg egy olyan ürgéről van szó, akivel Chris Nolan is összeáll és rábízza a Batman forgató füzeteket. Ergo, nem lehet tehetségtelen…
A rendezők személye is felvet némi kételyt, hiszen a nem túl eredményes és nagy nevű Neveldine-Taylor páros készített mozgóképet a sok kusza marhaságból.
Az ő lelkiismeretüket meg már így is terheli egy s más (Crank 2., Jonah Hex, Gamer).
És mégis, amit itt összegereblyéztek történetnek nevezve… egyszerűen szörnyű.

Johnny Blaze, alias Szellemlovas, valamilyen oknál fogva önként száműzetésbe vonul Kelet-Európába, (biztos nem azért mert olcsóbb a benzin a motorba, de az ok nem derül ki) de Zarathostól, a benne lakozó bosszúszomjas démontól nem szabadulhat. Elvonultságában sem nyugodhat meg, hiszen Idris Elba személyében egy alkoholista szerzetes keresi fel, hogy segítsen megkeresni és megvédeni egy kisfiút, akit mellesleg a Sátán is módfelett szeretne megkaparintani. Cserébe leveszik róla az átkot és a Bosszú szelleme végleg elhagyja a szegény, megfáradt egykori sztár motorost.
Mondanom se kell, ettől kezdve merő heterogén baromkodás az egész, néha esetlen és tartalmatlan párbeszédekkel megszakítva, esetleg akciókkal, melyek az elsőhöz mérten (egyetlen kivételtől eltekintve) elég gyengék és nincs is túl sok.
És ha ehhez még hozzáveszem az idétlenkedést is…
Tűzhugyozás és Cage arctorzulós, motoros átváltozása, amit nem tudtam hová tenni.
És ez még nem minden.
A legfőbb gond nem is ezek lennének, hanem inkább a koncepciónélküliség.
Ezt a filmet a szó legszorosabb értelmében összehányták. Sátán, gyerek, prófécia, szenvedő főhős, némi akció, némi látvány. Oszt ennyi… és ez nagyon kevés.
A történet egy elnagyolt marhaság, semmi ötlet, csak a jelenetek egymás után pakolva, de legalább a film nem hosszú és a végén az üldözéses jelenet legalább egészen pofás. Azért a számtech. effektekre még nem sajnálták a pénzt. Ám azon kívül minden más színvonaltalan és gyenge.
Pedig még rajzbetéteket is pakoltak a moziba.
A történet említésre is méltatlan az egész alkotás a néző szeme láttára mállik szét, nincs benne semmi ami össze tudná tartani. Pedig még a nagy Chrisopher Lambert is feltűnik, akinek szintén elemi sajátossága, hogy vagy ordenáré filmben játszik, vagy jóban.
Ez az előbbi…

2

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről