A Legsötétebb Óra (The Darkest Hour)

Készségesen elismerem, felkeltette a kíváncsiságomat az előzetes, de valamiért mégis halogattam a megtekintését. Rossz érzéseim voltak, sejtettem én, hogy túl sokat nem szabad várnom ettől, de azért reménykedtem benne, hogy valami tisztességesebb alkotásba futok bele.
Valamelyest így is lett, de Chris Gorak mozija, aki eddig csak az Otthon, biztonságbant rendezte, azért kihozott valamit egy bűn rossz forgatókönyvből. Ennek ellenére jól látható, hogy azért ő sem került túl magas polcra, már ami a direktorkodást illeti. Gyakorolni kell ezt még…

Igen, ránézek a jegyzetemre és eléggé elkeseredek, mert négy és fél sor megjegyeznivalóm akadt a filmmel kapcsolatban és kezdek aggodalmaskodni, hogy miként is lesz ebből rendes kritika.
Persze mondjuk, ha ilyen kétsoros felvezetőket írok, akkor kialakulhat valami… :D

De a tárgyra térve, A legsötétebb óra, minden csak nem sötét. Egyébként, ha valaki meg tudja magyarázni a cím értelmét, illetve kapcsolódását a sztorihoz, az tegye már meg, hogy ne kelljen hülyén meghalnom.
Az minden esetre tény, hogy nem csak a címadásnál rontottak az írók.
Ezek nem mások, mint a tök ismeretlen Jon Spaihts, – a Prométheust is ő írta és ez elég ijesztő –
a valamivel tapasztaltabb Leslie Bohem és az az M.T. Ahern, akinek eleddig még a forgatókönyvíráshoz sem volt köze. Ez azért elég dermesztő, s ha még azt is hozzácsapjuk, hogy hárman kellettek ahhoz, hogy ezt összehozzák, hát…

Az rögtön látszik, hogy ez egy olcsó, kis mozi. Mindjárt abból, hogy Oroszországban forgattak, ami egyébként némi üdítő változatossággal is szolgál. Ebből fakadóan rengeteg színész, a mellékszereplők természetesen, mind a keleti blokkból jöttek, azok lényegesen kevesebb pénzt kérnek.
Igazából a négy főszereplőn kívül senki sem amerikai, kivétel Joel Kinnaman.

Igen, ez itt az UFO. Legalább is az egyik alakja.
Nem túl extrém, de legalább nem olyan gány, mint az eredeti alakja.

A történet – annak ellenére, hogy hárman izzadták össze – igen csekély.
Fogtak két fiatal amerikai férfit, (Emile Hirsch/Max Minghella) akik üzleti ügyben érkeznek Moszkvába, de kicsiny cégüket megszívatja egy igazi cápa (Kinnaman) és kisemmizve belevetik magukat az orosz főváros éjszakai életébe, ahol megismerkednek két szintén amerikai turista lánnyal (Olivia Thirlby/Rachael Taylor).
Elég jól összemelegednek, aztán derült égből UFO invázió, kimegy az áram, sötétbe borul minden, majd az éjszakát vadonat új fények világítják meg. A földre különös fénygömbök érkeznek, amikről kiderül, hogy abszolút nem jó szándékúak. Sőt, a népesség azonnali lemészárlásába kezdenek, oly módon, hogy energiacsápjaikkal szénné égetnek minden élőlényt.
A támadás gyors és kíméletlen, ám páran túlélik a borzalmas eseményeket és megkezdődik a túlélés, a menekülés, a bujkálás. A földönkívüliek egyébként nem tűnnek fel gyakran és tisztességesen, bár minimalista módon vannak megjelenítve,
– valószínűleg sok pénz erre sem volt – szóval ne számítsunk igazán felemelő látványra.
Ez pedig igazából nem baj.
És ha az idegenek ritkább mutogatását más szemszögből nézzük, akkor még egy egész jó megoldásról beszélhetünk. A láthatatlan ellenfél szinte az egyetlen, amitől az ember igazán rettegni tud.
Erre kiváló példa a Ragadozó is.

És akkor is, a villámló UFO-k egy kicsit komolytalanok. Kiirtották az emberiség javát (meg egy kutyát is) de nem látható komoly erőfeszítés arra nézvést, hogy befejezzék, amit elkezdtek. Ha éppen belefutnak valami élőbe, azt elégetik, de amúgy elég hidegvérűek.
Akkor ott van a magyarázat, hogy csak az energia kell nekik, de akkor meg mit terrorizálnak aprócska csoportokat?
Nem logikus, pedig az ilyen hullámenergián alapuló lényektől az ember valami ilyesmit várna, ha már alapjaiba véve is az embertől eltérő életformák.

Na, mindegy, a négy főszereplő megkezdi a sablon szerinti túlélő show-t, megkísérlik a hazajutást, ami nagyon esélyes, egészen addig, míg meg nem hallják az Ellenállók rádióadását, amiből megtudják, hogy egy tengeralattjáró várja őket a Moszkva-folyóban. Ezen nekibuzdulva útra kelnek a kihalt városon keresztül, találkoznak pár ellenállóval, fogynak is tisztességgel, majd belefutnak a kötelező Szórakozott professzorba, aki hathatós fegyvert nyom a kezükbe, amit egyébként otthon eszkábált össze kicsiny erődjében. No comment!

A film igen sajnálatos befejezéssel bír: Egy folytatás lehetőségével.
Reméljük, erre nem kerül sor. Még akkor se, ha el kell ismerni, hogy egy álmos szombat délutánra elment ez a mozi. Nem is volt vészesen nézhetetlen, ámbár akkor is bosszantóan összeszedetlen, esetlen alkotás, amit érezhetően nem tudtak kitölteni. Gyenge és kész, nincs rajta mit lamentálni.
Mire itt a nyár, már senki sem emlékszik rá, hogy valaha is leforgatták…

4

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről